Most nekem törődnöm kellene az anyósommal?
Anyósom kontrollmániás, mindenbe beleszól, végtelenül erőszakos nő. Egyébként nagyon kedves, figyelmes, gondoskodó is tud lenni, mert csak heti egyszer találkozunk maximum. Ennél többet vele lenni, netán együtt élni gyötrelmes lehet. Illetve biztos az, mert én is sokszor aludtam ott náluk annak idején. Eleinte kiszolgálás meg minden, aztán meg nem hagyja élni az embert. Nekem minden találkozás előtt gyomorgörcsöm van, aztán sokszor kellemesen csalódom, de sokszor annyira felidegesít, hogy napokig azon rágódom. Egy ún. energiavámpír.
A probléma: na most ebből elege lett az apósomnak, és válni akar. Nem akar így élni többet. Én ezt az egészet nagyon sajnálom, ennyi év után elválni szomorú dolog. Meg is értem apósom meg nem is. Annak ellenére, hogy én is rengetegszer hallottam, ahogy társaságban állandóan rászól a férjére, mint egy taknyos kölyökre, megalázza mások előtt, szerintem mindenki azt hitte, hogy ez működik náluk. Azt, hogy mi volt, mikor kettesben voltak, azt nem tudhatom.
A férjem (az ő fia) szerint ez szükségszerű következménye a viselkedésének, és egyáltalán nem kell őt pátyolgatni.
A kérdésem: bennem vegyes érzések kavarognak. Egyrészt szegény nő, elhagyták, egyedül maradt, aki ilyen helyzetbe kerül, azt pátyolgatni kell.
Másrészt nem akarok részt venni ebben a harcban, nem akarok pótlék sem lenni most a férj helyett, akinek szívni lehet a vérét hálából.
Ja, és amúgy nem szoktunk telefonon beszélni, néha ő hív engem. Most nekem kellene telefonálgatni? A szívem (sajnálat) azt mondja igen, az eszem azt, hogy nem.
Bocs, ha hosszú volt.
Köszi!
válasza:Ő az anyósod. A magánélete az az övé és a férjéé. Ha szüksége van segítségre, akkor majd szólni Változatlanul tartanám a kapcsolatot a papával és a mamával, de a többi rájuk tartozik. Beleavatkozni, pátyolgatni, állást foglalni nem szabad. abból csak te jöhetsz ki rosszul.
Gondolj a saját házasságodra: eltűrnéd-e, hogy mások beleavatkozzanak?
válasza:Bocsánat, a mondat vége lemaradt: ha szüksége van segítségre, akkor majd szólni fog.
Én abba sem szólnék bele, hogy mi az oka a válásuknak. Sosem tudhatod, hogy apósod otthon hogyan viselkedik, hogy az évtizedek alatt mik zajlottak kettőjük között. Hogy mi az oka annak, hogy anyósod lépten-nyomon rászól. Valahol mindig mind a kettőnek igaza van (általában) a maga szempontjából. Igazságot tenni még véletlenül sem ésszerű vállalkozás.
Köszi a sok választ!
Szó sincs arról, hogy nekem igazságot kellene tennem kettejük között. Nyíltan nem teszek semmit, de persze megvan a saját véleményem erről az egészről. Az, hogy az anyós egy hárpia, mint fentebb írtam. Megértem apósomat, akit pedig azért nem kell pátyolgatni, mert végre szabad és boldog.
Azért tettem fel a kérdést, mert bár tudom, hogy többnyire anyós tehet róla, de mégis sikerült megsajnáltatnia magát velem, mert a tény az, hogy hatvanakárhány évesen őt hagyták el, ő maradt egyedül.
Na most az udvariasság meg együttérzés stb. alapján gondolom nekem néha fel kellene őt hívnom, de ezt eddig sem nagyon tettem (míg együtt voltak), és ezután se akarom! Egyszerűen nincs kedvem őhozzá! Nem akarok vele többet találkozni/telefonálni, mint eddig, csak azért mert egyedül lett. Mert elüldözte a férjét. Mi ezért most nem fogunk összemelegedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!