Mit tegyek, hogy a szüleim megértsenek és bégénhagyjanak?

Megpróbálom leírni azt amit a szüleim látnak. Egyész nep be van zárkózva, ki se jön a szobájából, vagy egy hétig kelett könyörökni, hogy rendetrakjon, folytonos veszekszés. Nekem ez folytonos szenvedés nem azért nem jövök ki a szobámból mert nem akarok hanem mert nem tudok. Nekem nagyon kellenek az emberi kapcsolatok de mivel 1 barátom sincs ezért a szüleimet is elzártam magamtól. Nem tudom megmagyarázni miért de a szobámba rendetrakni is nagyon nehéz és nekem így jó, nem jó csak nem tudok ellene tenni. Talán depressziós is voltam/vagyok. Ha valami nagyon fel tud idegesíten akkor ököllel ütöm a térdem vagy a csipőm és ez olyan kényszeres és nem tudom megállítani és akkor jön elő ha egyedül vagyok. Én szenvedek itt és milliószor próbáltam változtatni nem ment mert a szüleim is folyton lehúztak. Nem értik mennyire rosszul vagyok csak attól, hogy pl elmosogassak. Egyrészt a hátam 10 perc állás után kegyetlenül fáj másrészt nekem wc-re is kimenni nagy kihívás. Sokszor volt már, hogy a nappaliba voltam egyedül de hallotam, hogy valaki megy az ajtó elött azaz hamarosan bejön és én befutottam a szobámba csak ne lásson. Rengeteg lelki problémám van amúgy is de ha nem baj nem vesézem ki ezt most. Csak a szüleim mindig visszahúznak és egyszer már megbeszéltük, hogy hagyanak békén de nem tudják betartani. Illetve a szobámba van egy komód aminek 4 fiókja van és a legalsóba az ő fehérnemülyük és zoknijuk van és azért is folyton bemászkálnak a szobámba. Nincs kivel beszélnem és örülnék ha hagynák hogy egyedül kimásszak ebből az egészből és ne húznának le a folytonos baszogatásokkal. Nem tudom mit tehetnék.