Önálló életet élők! Ti adtok havonta pénzt a szüleiteknek?
Két éve házas vagyok albérletben élünk a párommal, próbálunk az albin felül havi szinten félrerakni lakás önerőre. A szüleim nem spóroltak soha semennyit, most a covid alatt nincsenek túl jól anyagilag és azt várják, hogy több száz ezret adjunk kölcsön. Hozzátenném, hogy egy 90 milliót érő 4 szintes kertesházban laknak ketten, amit nem tudnak fenntartani, ee eladni nem akarják.
Korábban kölcsön kéregetésre is volt már precedens, mikor egyetemre mentem, volt spórolt illetve nagyszülőktől kapott pénzem, ami az egyetemi lakhatásomra volt gyűjtve (700 ezer forint), de azt is elszedték és 8 év alatt vissza se kaptam még a negyedét se.
Szemét vagyok, hogy nem támogatom a szüleimet és a saját életemet akarom építeni? Nálatok is vannak hasonló elvárások? Hogyan kezelitek?
Nettó 250.000 Ft az kb. bruttó 375.000 Ft.
Ami vidéken egy kimondottan jó fizetésnek számít, még diplomások esetén is.
azért az durva, hogy egy fiatalember teljes fizetését elvonnák a szülők!!!!
Persze ha havi többmilliót keres a kérdező, akkor más a helyzet - de ezt kevéssé tartom életszerűnek....
Férjemmel együtt összesen nettó 500 ezer forint a bevételünk, ebből 200 ezret elvisz az albérlet, rezsi, garázsbérlés, 200 ezret rakunk félre saját lakásra és marad 100 forintunk a hónapra, plusz az én 24 ezer forintnyi vendéglátás cafeteriam, amiből egy hónapra egy főnek megoldjuk a főétkezését. A maradék 100 ezerből főzök a férjemre, vesszük meg a takarítószereket, alap szükségleteket és egy kutyának a kajáját, orvosi költségeit.
Úgyhogy csak úgy tudnánk adni, ha azt a lakás félretevéstől vesszük el és a megélhetési keretünket is 50 ezer környékére redukáljuk..
42: az 50e is túlzás!
Ha folyamatosan pénzelitek őket, akkor soha nem fogják belátni, hogy egy bazi nagy ház fenntartása tök fölösleges két embernek...
Igazából ami a nehéz része számomra, hogyha most nem adunk akkor elkezdik nyomatni a lelki terrort, ami engem iszonyatos módon megvisel.
Minden ilyennél azt hallgatom, hogy miattam kerülnek az utcára, hálátlan gyerek vagyok, bezzeh ez meg az segít az anyjának, bezzeg a kutyára van pénz, bezzeg nyaralni mentek (ami szintén cafeteria és másra nem is tudnánk elkölteni), bezzeg ők felneveltek és hasonlók... Nem tudom hogyan lehet ezt az ésszerű keretek között tartani, vagy leállítani. Apámnak például vérnyomás problémái vannak, így ha bármi ilyet elkezdenék lekommunikálni, ő egyből felkapja a vizet és olyan szinten felstresszeli magát, hogy szabályosan rosszul lesz. Nem akarok nekik infarktust sem okozni.
47: na ezt kell tudni kikapcsolni! A saját lelkiismeretedet!
Egy frászt kerülnek utcára! Ne hagyd, hogy érzelmi zsarolással sakkban tartsanak! Felnőtt nő vagy, állj a sarkadra!
Én egy pszichológust javasolnék inkább, amelyik megszabadít ettől a beteges megfeleléskényszertől. Ha ennyire magadénak érzed még a szívinfarkutst is, meg a lelki terrort, akkor a) fizeted szépen mindig, amennyit épp kérnek, és arra fogod áldozni az életedet, hogy finanszírozd anyádékat. Nyilván te, mert ebben a házastársad nem lesz partner, azt garantálni lehet.
b) felnősz, és megtanulsz nemet mondani, és agyilag összerakni, hogy saját maga miatt ideges, és saját maga taszítja nyomorba magát. Nem érzed, mennyire nevetséges, hogy ott punnyad a saját, 90 millás 4 szintes házban két here, és téged vegzál azzal, hogy utcára kerül? Menjen a pi...ba! Te hova kerülsz, ha elveszted a munkádat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!