Komolyan én vagyok a sz@r mindig?
19 vagyok, tesóm 22, anyánk most lett nyugdíjas.
Én kb 2 évre abbahagytam a sulit, egy éve kezdtem újra.
Mikor nem voltam sulis, természetes volt, hogy én főzök, mosogatok, takarítok, bevásárlok. Tesóm soha semmit nem csinált, a kifogás mindig az volt, hogy ő tanul, anya meg dolgozik. De most, hogy én újra tanulok, anya meg itthon van, ugyanúgy rám vár minden. Ha ellen szegülök, vagyis megkérdem, hogy most, hogy nekem is tanulni kell, miért nem felezhetünk tesómmal, vagy miért kell mindent nekem, arra a válasz a megsértődés, meg hogy, jól van, akkor majd megcsinálok mindent én, aztán nem szól hozzám 1 napig és nem engedi, hogy bármit segítsek.
Miért van ez? Mit tehetnék? Most nem az, hogy lusta vagyok, de idegesít, hogy csak akkor kedvesek velem, ha épp muffint sütök vagy valamit segítek, ha még épp valami elmaradt, akkor meg azt kapom a fejemhez, hogy MINDIG ez van, SOHA nem csinálom meg, amit ígérek. Persze az ígéret inkább olyan, hogy muszáj, különben jön a sértődés.
A másik dolog, hogy tesóm sokkal gyorsabban tanul, mint én, nekem egy leckéhez kell 3 óra, tesómnak meg 1. Szóval időben is jobban tudna segíteni a háztartásba. Jó, persze, a fiúk nem házimunkáznak, de ő sem dolgozik.
Most azért, mert van ez a problémám, hogy szocfób vagyok, nincs egy barátom se, kihasználni nem kéne, hogy "úgyis csak mi vagyunk neked, ha nem teszed meg, majd mehetsz ahova akarsz, de mivel úgysem tudsz sehova menni, ezért úgy is megteszed".
Addig amíg tényleg nem tanultam és nem dolgoztam, addig természetes volt, hogy otthon én csinálom a dolgokat.
De most tanulnék, mégis nekem kell + ha lesz munkám még be is kell fizetnem a FELÉT mindennek, pedig 3-an lakunk.
Bár valószínűleg ha suli mellett dolgozok majd, akkor le fogom carni a házimunkát, de akkor meg tuti anyum veszi át, nem a tesóm. Tehát ugyanaz lesz a felállás, csak nem munkával, hanem pénzzel kell beszállnom, míg a tesóm csak van, munkája mindenképp csak suli után lesz és akkor már el is költözik, szóval megintcsak nem segít be semmivel. Ja, de, nem kell rá főzni.
"be is kell fizetnem a FELÉT"
a nagy lópikulát, ha ebbe belemész, akkor meg is érdemled
Mondtam már. Tökéletes példa erre, amikor ki kell menni 4 boltba. Annyit kérek, legalább egybe menjen a tesóm. Erre az a vége, hogy ő halogatja, majd holnap, majd később, aztán megint nekem mondja anya, hogy menjek ki, mondtam, hogy megbeszéltük, hogy oda tesó megy ki, erre mondja, hogy úgyse megy ki, mondom,hogy akkor én se, én kimentem 3-ba 1 nap. Azzal akár rávenni, hogy de ma még nem voltam egybe se. Ha nem megyek, akkor meg mondja, hogy jó van akkor kimegyek én, aztán meghalok a vírusban.
Erre többnyire kimegyek, vagy ha nem állítom meg, hogy oké oké, megyek már, akkor jön az, hogy nem szól hozzám 1 napig.
Nem akarok, de azt se, hogy folyton veszekedés legyen.
Azért kértem tanácsot, hogy miként beszélhetnék velük, hogy értelmes eredményre jussunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!