Hogy gondolhatja egy szülő komolyan, hogy a gyereke mindig vele fog maradni?
Megdöbbenek mennyi olyan szülő van, aki a gyerekét tulajdonának tekinti és képtelen elvonatkoztatni attól, hogy a gyerekei felnőnek egyszer és kirepülnek otthonról.
Nem egyszer hallottam ilyen szülőket beszélni úgy, hogy "a gyerekem mindig velem lesz, sosem fogom elengedni sehova", illetve ha kamaszként egyszer elmer menni valahova akkor, "soha többé nem hagysz el engem" és mindez felnőttkorban is folytatódik "nem lehetsz hálátlan, az anyád-apád vagyok aki felnevelt téged" frázisokkal példálóznak.
Másik kedvencem mikor az egész család egy akolban marad vagy 2-3 utcányi közelségben és nem képesek egymástól önálló, külön életet élni.
Szülő vagyok, de számomra ez ismeretlen fogalom. Alig várom, hogy a gyerekemnek saját kis élete, családja legyen.
Önzőségnek tartom az ilyen szülők részéről a gyerek korlátozását.
Naivak? Önzőek? Félnek az egyedülléttől?
Az én fiam autista. Szomorú vagyok ha a jövőre gondolok, mert lehet örökké velem fog maradni. Én azon drukkolok hogy 1x kitudjon repülni a szülői házból.
Úgy például, hogy az ő családjában ez mindig is így volt.
Nálunk együtt lakott 4 generáció, és ha nem, akkor is napi több órát töltöttünk együtt. Ez volt a természetes.
Sehol nem látom, hogy letámadott volna egy őstulok sem, kérdező. Miről beszélsz?
Amúgy meg ha rossz napod van, ne írj ki elméleti kérdést, mivel kettőt is kérdeztél!
Normálisan válaszoltam, 4-es voltam. Szóval engem nem érint a beszólásod, de vegyél vissza egy kicsit!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!