Hogy gondolhatja egy szülő komolyan, hogy a gyereke mindig vele fog maradni?

Megdöbbenek mennyi olyan szülő van, aki a gyerekét tulajdonának tekinti és képtelen elvonatkoztatni attól, hogy a gyerekei felnőnek egyszer és kirepülnek otthonról.

Nem egyszer hallottam ilyen szülőket beszélni úgy, hogy "a gyerekem mindig velem lesz, sosem fogom elengedni sehova", illetve ha kamaszként egyszer elmer menni valahova akkor, "soha többé nem hagysz el engem" és mindez felnőttkorban is folytatódik "nem lehetsz hálátlan, az anyád-apád vagyok aki felnevelt téged" frázisokkal példálóznak.

Másik kedvencem mikor az egész család egy akolban marad vagy 2-3 utcányi közelségben és nem képesek egymástól önálló, külön életet élni.