Mit gondoltok a gyerekkori nemi szerepek erősítéséről?

"Én legalábbis egy nőt sem ismerek a szívesen beszélget az autószerelésről."

Pedig léteznek, csak nem hangoztatják, hogy őket ez érdekli, mert kiskorukban beléjük nevelték, hogy "te lány vagy, ne foglalkozz ilyenekkel, mert ki fognak nevetni!"

"A kislányok meg szeretik a hajcsattokat meg ilyeneket. Legalábbis egy fiút sem hallottam panaszkodni higy virágos csattot szeretne 🙂."

Ők is léteznek, csak nem hangoztatják, hogy őket ez érdekli, mert kiskorukban beléjük nevelték, hogy "te kisfiú vagy, a fiúk nem hordanak ilyet, ha felveszed, ki fognak nevetni!"

A félelemkeltés, a megbélyegzéssel és kirekesztéssel való fenyegetőzés az egyik leghatásosabb módszer arra, hogy egy kisgyerekbe beléneveljük ezeket a dolgokat. Ennek aztán két hosszú távú hatása lesz: egyrészt ezek a gyerekek gátlásossá válnak és mindenféle mentális problémáik lesznek, ha esetleg olyan dolgok érdeklik őket, amiknek a nemük miatt "nem szabadna", vagy amiben nem biztosak, hogy szabad-e. Másrészt pedig ők maguk is kirekesztőek, elutasítóak lesznek másokkal szemben, mert azt tanulták,

hogy pl. az olyan fiúkat, akik festik a körmüket, vagy az olyan lányokat, akiket érdekelnek az autók, ki kell nevelni. Baromi káros dolog, az égvilágon semmi haszna nincs, viszont rengeteg belső szorongást és szocializációs problémákat okoz. Ha jót akarsz a gyerekednek, nem neveled rá arra, hogy a neme miatt nem csinálhat ezt vagy azt.

4-es vagyok:

Én olvastam pár külföldi cikket és volt egy dokumentum sorozat is ahol az 5 éves gyerek kijelentette, hogy ő lány lesz a szülők meg komolyan vették és egyből más ruhát kapott és már elkezdtek egy dokival is diskurálni hogy legyen a hormonkezelés, szóval nem Story jellegű magazinban olvastam. Talán a TLC csatorna műsora volt.

[link]

Szerintem semmi köze azoknak amit felsoroltál, ahhoz hogy milyen felnőtt lesz valaki. Gyerekként utáltam a lányos ruhákat (oké volt egy pörgős szoknya-kopogós cipő korszakom) mert szoknyában, harisnyában, blúzocskában kényelmetlen volt, emiatt az ünnepségeket is utáltam mert ott ki kellett öltözni. Nadrág, póló, sport cipő sokkal jobb volt. A lányos színeket sem kedveltem, bár nyilván rám adták, de sokkal több kék, zöld, lila ruhám volt mint rózsaszín. Barbim volt, de csak mert a barátnőmnek is volt és ő csak Barbizni szeretett. Amúgy inkább kedveltem a legot, építő kockát, a szomszéd gyerekekkel fociztunk, indiánost meg autóversenyest játszottunk, homokvárat építettünk stb. Természettudományok nagyon érdekeltek később, ennek ellenére történelem szakra jártam ami inkább humán irány. Tinikortól ugyanúgy sminkeltem, hajat csináltam, körmöt festettem mint más lányok (csak nem annyira mint egy plázatündér), szóval sosem voltam fiús. Felnőttként tudok főzni, vezetem a háztartást, de kiismerem magam a szerszámos ládában vagy az autósboltban is.

Szerintem egyenesen hülyeség erőszakolni a nemi szerepeket ha a gyerek nem fogékony rá. Ha lesz gyerekem, én mindenféle színű ruhát rá fogok adni, és játékokból is inkább azt nézem mi a fejlesztő hatású (és mit szeret), mint hogy baba-e vagy autó.

Az en kisfiam az autokkal szeret a legjobban jatszani, illetve furni, szerelni, mint az apja, a lanyos jatekok nem erdeklik. A kedvenc szine a kek, szinte csak azt hord. En nem neveltem ilyenne, ilyen lett. Ha babazna akkor azt is engednem.

Egyebkent a ferjem nagyon ferfias ferfi, es en a klasszikus noi szerepeket viszem, lehet ezert van.