Titeket sem ismernek valójában a szüleitek? Akiknél szembesültek a valósággal,legalább bevallották,hogy ők cseszték el?

Itt a személyiségre értem. Ez most amiatt jutott eszembe,hogy pl nem rég,anyum mondta,hogy a nevetőráncok csak a jókedélyű embereknél jelennek meg hamar,de hogy én alig szoktam nevetni. Na most ennél is közölt egy tényt,hogy en alig nevetek,de mindenki más aki nem család,tök mást mondana,mert én nagyon sokat nevetek,ismeretlenül is azt kapom,hogy barátságos arcom van,de nyilván itthon nem nevetek,mert nincs min.

De ez csak részemről egy kisebb példa.

Nálam a szexualitásommal sincsenek tisztában (apa elfogadná,anya egyáltalán nem szóval ennek ez az oka), akkor hogy 2020ban volt egy 2 hónapos már mondhatom,hogy depresszióm,mert volt,hogy hazaértem,kajáltam és elkezdtem sírni,mert már annyira nem bírtam a negatív gondolatokat a fejemben,meg sulipszichológushoz készültem menni,de azt is inkább titokban,de aztán nem volt rá már alkalmam. De felhozhatnám az étkezési zavarom is,meg ilyen apróságok.

Van egy öcsém,nyilván ő igényli is magának a figyelmet,(már rég pszichológushoz kéne vinni azt is,mert dührohamhoz hasonló jeleket produkál,így nyilván sok az ordibálás,és pl tavaly érettségi előtti időszakomban is ez volt,most nyelvvizsga előtt 2 nappal szintén,nem is tudtam az nap már mit csinálni,szóval tekintet 0 mert egyik sem enged,anya is azért csak folytatja a vitákat)

Még sok dolog van,de így felhoztam saját részről példákat,hogy mikre is gondolok,mert szerintem sok családnál lehet ez,és nem normális,mert elvileg ez a legszorosabb kapcsolat (kéne legyen). De én pl nem bánom,mert mindent magamba rendeztem le,és örülök,hogy ilyen gondolkodásom van,hogy nem hagyom veszni magam és mindent megoldok,csak azért nem egyedül kellett volna mindent.

Úgy hogy nálatok milyen fontos dolgokról nem tudnak?