Mit tudtok tanácsolni, ti hogyan vészelnétek át?
Már tini korom óta úgy érzem, hogy a szüleim egyáltalán nem értenek meg. Ha bármi bajom volt, nyilván hozzájuk fordultam, és falakba ütköztem. Teljesen máshogy gondolkoznak a világról, nem tudtam soha őszintén beszélni nekik emiatt a gondjaimról, és egy idő után már el sem mondtam ha volt valami. Sima mindennapi beszélgetéseket sem lehet velük folytatni, mert nem fogadják el más véleményét és úgy kezelnek mint egy kisgyereket. A másik problémám, hogy amióta az eszemet tudom, az öcsémmel egy pici szobában kellett lennem, mert sajnos nem tehetik meg a szüleim, hogy nagyobb lakást béreljenek. Az öcsém elkezdett kamaszodni, és tűrhetetlen lett a helyzet, visszabeszélt, vagdosta az ajtót, gusztustalanul viselkedett és soha életemben nem volt saját magánszférám és saját időm, amikor csak magam lehettem volna. Az egész albérlet 2 kis szobából áll, és ha szomorú voltam, vagy egyedül akartam lenni, sehova sem tudtam menni. Sikerült összeszednem annyi pénzt, hogy elköltöztem egy albérletbe, de a covid miatt megszűnt a munkahelyem, és 3 hónapig hiába kerestem munkát, sehova nem vettek fel. Pedig diplomám és nyelvvizsgám is van, de hiába. Muszáj volt tehát hazaköltöznöm. Egy hete vagyok itthon, de úgy érzem, idegösszeroppanást fogok kapni. Az öcsém már berendezte magának a szobát, barátnője lett, aki feljárkál és nyilván olyankor el kell mennem. A cuccaimat amit hazahoztam, nem tudom hova elpakolni. Annyi helyem van, hogy le tudok feküdni az ágyra, de ennyi. A másik szoba meg anyuéké. Hálás vagyok amiért itt lehetek, de úgy érzem nem bírok velük élni és folyamatosan ideges vagyok. Nyilván ahogy lesz pénzem, keresek albérletet, de addig ti hogyan bírnátok ki a helyzetet?
23L
válasza:Együtt tudok veled érezni. Sok ember hajlamos azt gondolni, hogy a saját gondjain túl nincs semmi más. Emiatt van az, hogy sokan képtelenek együttérzőek lenni a másikkal szemben, amikor csak egy kedves szóra vágyik. Sajnos engem is ilyen emberek vesznek körül, akik rágalmazóak, nárcisztikusak, toxikusak, és addig okés nekik minden, amíg nekik van igazuk. Nekem mondjuk annyiban van szerencsém, hogy nem lakok velük együtt, de ugyanazon a házszámon vagyok én is.
Öcséd megnyilvánulásait én se fogadnám el, de meg tudom érteni, hogy miért teszi ezeket. Kamaszodik, és ez mindenkinél másképp csattan le a gyakorlatban, nem feltétlen ő tehet róla, hogy ilyen volt, és ilyenné vált. Nekem se volt kamaszkorom elején olyan tiszta a látásmódom, bár én a másik véglet voltam inkább.
Nekem az a benyomásom az írottak alapján, hogy szükséged van valakire, aki meg tud érteni téged, akivel tudsz beszélgetni és aki segíthet a gondolataid rendszerezésében. Ezen lehet változtatni könnyen, hiszen ezen az oldalon, meg más oldalakon is van rengeteg ember (akikhez hozzá sorolnám magamat is), akik bár nem tudják megváltoztatni pozitív irányba az életed, de általuk talán egy kicsit könnyebben térsz nyugovóra esténként. Sajnos a lakhatáson nem lehet mit változtatni jelenleg, de ez az állapot tényleg nem mehet a végtelenségig. 1 szobában képtelen két testvér lakni és ezzel nincs is gond addig, amíg a gyakorlatban be nem teljesül. Megoldás tényleg csak az lehet, hogy vagy elköltözöl otthonról önerőből, vagy esetleg megismersz valakit idő közben, akihez tudsz menni lakni.
válasza:hasznos tanácsot nem tudok sajnos adni. kitartást kérdező! ennél csak jobb lehet! nyárra remélhetőleg lecseng a kovid, találsz munkát és megint külön fogsz költözni.
amúgy az én szüleimnek hiába van 5 szobás háza, én se tudnék már velük élni, pedig bőven lenne magánszférám. szerintem téged is inkább az zavar, hogy a szülői házban gyerek vagy, akár 3 éves vagy, akár 30. ez magában elég hogy ne akarjon az ember a szüleivel élni. neked a magánszféra hiánya csak hab a tortán.
válasza: válasza:Az első már leírta a legfontosabbakat.
Én annyit tennék hozzá, hogy kereshetnél más alternatívát. Nagyszülő, nagynéni, unokatesó, más rokon akivel jóban vagy nincs akihez még költözhetnél? Vagy egy jó barátnő?
Kitartást!
válasza:Tudatosítsd magadban, hogy ez egy átmeneti állapot, mert a megzavarodás az nem fog segíteni. A tovább lépésre koncentrálj, a megoldás keresésre, hogy mit tehetnél? Az embereket nem tudjuk megváltoztatni. Viszont ha mi szeretettel fordulunk feléjük akkor talán elkezdik viszonozni azt.
Érthetőek az érzéseid, de ne hagyd, hogy felőröljenek. Amikor ezek a rosszérzések rád törnek fordulj el tőlük, menj el sétálni, vagy énekelj, tornázz, vagy segíts valakinek. Ne adj nekik teret magadban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!