Mit tegyünk?Anyukám megkeseríti az életünket.Mindenbe bele szól,mindenre kíváncsi,belenéza szatyorba, hogy mit vettünk,ócsárol minket,a szemünkbe pedig hízeleg.Anyagilag nem tudja eltartani magát,dolgozni nem tud.Apukám sajnos elhunyt.Bővebben lent.

Tenyleg nincs megoldas, csak a koltozes. Meg ti akartok pszichologushoz menni? Minek? A pszichologus esetleg mond egy ket technikat, meg gyakorlatot, amivel le tudjatok magatokat nyugtatni es ennyi. Nem fogja megoldani az anyaddal valo problemat, ami az anyad konkretan.

Gondolom regota egyedul van es mar teljesen belebetegedett az elmeje.

Hogy tudna ellatni magat, ha ti nem lennetek? Egyedul nem menne el boltba, meg sehova, lehet a szamlakat se fizetne be, hiaba adnatok neki penzt.

En leulnek vele es jol kiosztanam, hogy megis mit kepzel, hogy a sajat unokajara is keptelen gondolni meg ellatni.

Arra gondoltatok, hogy igenis a ti gyereketek serul ebben az egeszben a legjobban? En tudom milyen egyutt elni egy beteg oreg rokonnal, akinek elment az esze, es nem kivanom senkinek, de nekem is rament a gyerekkorom sajnos.Ez melle meg a szuleim is teljesen bebolondultak mar 50 eves korukra, holott nekem kellett volna, hogy normalis gyerekkort biztositsanak.

A kamera pedig szemelyisegi jogok megsertese, szoval jobb, ha azt leszerelitek...

El kell koltoznotok minden aron, es megbeszelni vele, hogy sajnos a gyerek miatt,meg a szuletendo gyerek miatt nektek mar nagyobb ter kell.

A saját lakásába bárki szereltethet kamerát. Vagy akkor a kamerás bébiőr is személyiségi jogokat sért...(?)

Ha magát nem látja el, bár futkos ablaktól ablakig és kutatni is tud (asztmásként de örülnék ha futkosni bírnék), illetve mentális zavara is van, akkor indokolt is a gyámság alá helyezés megindítása. Onnantól már "csak" normális ellátóhelyet kell neki találnotok, ahol nincs gondja az ügyintézésre, rendesen kap enni - inni és biztosított az állandó orvosi ellátás. Nem lesz könnyű, pláne járvány alatt. De vagy ez, vagy ti kerültök diliházba (de előbb elváltok).

Tényleg bonyolult, de te látsz arra reális esélyt, hogy beleegyezik a ház eladásába (50% tulajdonjoga van), vagy önként otthonba vonul, vagy gyökeresen változtat az eddigi viselkedésén?

Mert ennek hiányában képes patthelyzetet kialakítani.

Gyanítom, hogy ez a ház a szülői ház és a fele tulajdon csak azért a kérdezőé, mert az apja meghalt és örökölte a részét, de az egész házaon a mama haszonélvezete van, ami sokkal erősebb mint a tulajdonjog.

A kérdezőnek valószínű 1 fillérje sincs a házban.

Az ovis kislánnyalmeg nem a mamának kellene foglalkozni, hanem nekik!

Az, hogy mindketten dolgoznak, nem kifogás.

A mamának meg vannak a maga rossz tulajdonságai, amit vagy elviselnek, vagy elköltöznek.

Az, hogy a mama nem tudna megélni a nyugdíjából, majd akkor derül ki, ha ők elköltöznek és a mama egyedül marad.

De! A kérdező meg tud élni a mama nélkül? Pl. ha nem lesz aki vigyáz a gyerekre?

Menjenek albérletbe vagy teremtsenek saját otthont, ott majd nem kell elviselni a mamát.

Ha a mama meg nem él meg a nyugdíjából...az már egy másik kérdés.

De egyenlőre a kérdező szorul rá a mamára és nem fordítva.

Asztmától nem tud dolgozni?! 😆

Ne röhögtess.. 😆

Egy asztmás..

Kezdeném azzal, hogy kiállok magamért és a családomért!

Leülnék és nagyon keményen meghúznám a határt. Elsősorban elmondamám, hogy teljesen el lehetetleníti az életünket. Gusztustalan a viselkedése.

Elmondanám, hogy a dolgainkhoz nincs köze. A saját pénzemen azt veszek amit akarok amit jónak látok. Én nem tartanám el.

Felajánlanám, hogy adjuk el az ingatlant ő menjen otthonba ti meg veszek saját házat.

Vagy mennék albérletbe leszarva ő hogyan él meg. Hidd el felemelné a seggét ha rákényszerűlne. De persze felesleges itt papolni mert kifogásod mint a mit szólna xy meg elmondana mindennek.. Őszintén? Ki nem 💩 le? Aki pampog mehet át venni a stafétát.. Senkinek nem tartozol semmiféle elszámolással, se magyarázkodással.