Hogyan bocsássam meg a szüleimnek hogy pokollá tették a gyerekkorom?

Menj pszichológushoz.

Ha ennyire nem megy önállóan, mit vársz ismeretlenektől?

15,18-as valaszoloval ertek egyet. Nem kell nekik megbocsatani. A sajat rossz lelkivilagukat vetitettek ki rad, nem tudtak mit hogyan kell. Lehet oket sajnalni, hogy hat de nekik is sz/r volt az eletuk, es ez miatt a toluk telhetot megtettek. Nem. Nem mentseg. Megalltak a fejlodesben, mert nem ismertek fel, hogy amit kozvetitettek a gyerekuknek, az rossz volt.

Ha oszinten elmondanad nekik, hogy te hogy latod, biztosan letagadnak es nem adnanak neked igazat.

Megbocsajtani magadnak kell, hogy elvesztegettel idot miattuk, es hagytad magad.

Az jo mar, hogy ezeken gondolkozol, felismerted, hogy problema volt es van, tehat ennek megfeleloen mar jobb iranyba tudsz csak menni.

" Ezeregy fontosabb ember lehet az eletedben a szuleidnel. Mintha barmi is fuggne toluk."

26-os, ez baromság. Az életében a két legfontosabb, legmeghatározóbb ember a két szülő volt, kb. az első 18 évben. (De oké, legyen az első 10 év, már úgy is sok(k).

Én 27-essel értek egyet:

".Azzal azt erősiteném meg, hogy semmiség volt,át lehet lépni rajta "

Meg a másik: Mutasd meg, hogy te különb vagy.

Oké, megmutatom, átlépek rajta, úgymond megbocsátom. És akkor mi van szerintetek? A másik fél nem azt a következtetést fogja ebből levonni, hogy én különb vagyok, mint ő. Hanem azt fogja ebből leszűrni, hogy semmiség volt, és minden úgy jó, ahogy ő csinálta a múltban.

Pszichológusi duma még az, hogy "de hát neked lesz jobb, neked lesz könnyebb ezáltal". Én ezt nem tudom elképzelni, nem tudom magam beleképzelni.

Valaki elmagyarázhatná ezt is.

37-es, kérdezhetek? Azt írod, megtanultad elfogadni és együtt élni azzal, ami történt.

Csak azt kérdezem, hogy ezt azt jelenti, hogy nem cikázik már folyton a gondolataidban a dolog? És ha az adott emberrel szembetalálkozol, nem fog el semmi rossz érzés? Tehát nem szalad fel a pulzusod, nem érzed úgy, hogy zúg a fejed, ilyenek?