Hogyan bocsássam meg a szüleimnek hogy pokollá tették a gyerekkorom?
Tudom hogy meg kell bocsátanom mert csak így szabadulhatok fel és így száll el minden negatív ereje és így kerülhet a helyére az életem. De sajnos hiába olvasok erről sokat, hiába ismerkedem a témával mégis kínai nagyon nekem. Mindenhol azt olvasom hogy a legnehezebb dolog amit érzek is. Nagyon nem tudom hogyan csináljam. Ha van köztetek aki ezt meg tudta tenni az elmondaná nekem hogy miként sikerült neki? Mit kell tennem? Lépésről lépésre? Illetve akinek sikerült annak jóra fordult az élete ahogy én is remélem hogy velem így történne? Köszönöm szépen a válaszokat!
U.I.: Nagyon elvesztem tényleg ebben és mindenáron el akarom engedni
Mindegy mit kell megbocsátani. A gyermekkor feladata, hogy mire felnősz azzá az emberré válj, ami most vagy. A gyermekkor megteremti azt a személyiséget, ami ahhoz kell, hogy a lehető legjobban, legsikeresebben véghezvidd, beteljesítsd az életfeladatod.
Vizsgált meg, mit nyertél ezzel a gyerekkorral. Tudom, hogy ez most felháborítóan hangzik. Mert igenis nyertél vele dolgokat, tulajdonságokat, tapasztalatot. Nem tudod milyen a jó szülő, de azt tudod milyen a rossz. Az életben akként reagálunk le a dolgokat, ahogy be lettünk kódolva.
Lol, imádom mikor önállótlan, életképtelen emberek nyavajognak, hogy bla bla bla a szüleim miatt van minden rossz az életemben ami történt velem.
Talán nőjj fel. Semmi köze a mai nyomorodnak már a szüleidhez.
Nekem is bőven xar volt a gyerekkorom, de felnőttem, elmentem dolgozni, saját családot alapítottam, és vissza se néztem. Na, ilyen egyszerű. Nem sírtam ríttam gyakorin, csak les*artam mindenkit. A szülő gyerek kapcsolat csak vérségi, nem kell szeretni imádni egymást, ha nem működik.
30 évvel ezelőtt még olyan felnőttek nőttek fel, ahol a szülők agyba főbe verték a gyereket, mégse utálták egymást. Na? Nem ez a normális természetesen, de az hogy te felnőtt létedre egy gyerek agyi szintjén állsz, és nem tudsz tovább lépni két faxfej emberen akik bántottak, az marhaság. Akkor a házból se tedd ki a lábad, mert mindenhol kötözködő emberek vannak az utcán.
f.szt van igaza.
ha ez ilyen egyszerű lenne, nem léteznének lelkisérült emberek.
Könnyebb siránkozni meg világgá óbégatni a lelkifájdalmat, mint kezedbe venni a sorsodat...
Puhányság..
25#
En azert nem lettem lelkiserult, mert nem hagytam magam. Kit erdekel ket semmirevalo ember, akik csak rosszat tesznek neked. El kell őket engedni. Ezeregy fontosabb ember lehet az eletedben a szuleidnel. Mintha barmi is fuggne toluk. Epitsetek mar ki a sajat eleteteket, es ne fuggjetek másoktól, akik meg se erdemlik.
Es de, ilyen marha egyszeru. Aki lelkibeteg lesz ettol, az gyenge jellem. Nyilvan serul a lelkuk akkor.
En erős voltam. Van sajat csaladom, szeretetben elunk, van jo munkam. Fene se foglalkozik inenntol kezdve masokkal.
25#. Egyrészt igen másrészt nem létezne a pszichológia sem.
Akkor úgy kérdezem hogy hogyan lépjek túl rajta? Most mindegy hogy mi volt. Traumatikus dolgok értek.
30
Nem gondolsz rajuk? :D Ha van idod ilyeneken gondolkozni otthon a sarokban unalmas eleted lehet. Foglald le magad valamivel, nekem ha havonta egyszer jutnak eszembe szuleim, talalkozni is evente talalkozunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!