Hogyan bocsássam meg a szüleimnek hogy pokollá tették a gyerekkorom?
Tudom hogy meg kell bocsátanom mert csak így szabadulhatok fel és így száll el minden negatív ereje és így kerülhet a helyére az életem. De sajnos hiába olvasok erről sokat, hiába ismerkedem a témával mégis kínai nagyon nekem. Mindenhol azt olvasom hogy a legnehezebb dolog amit érzek is. Nagyon nem tudom hogyan csináljam. Ha van köztetek aki ezt meg tudta tenni az elmondaná nekem hogy miként sikerült neki? Mit kell tennem? Lépésről lépésre? Illetve akinek sikerült annak jóra fordult az élete ahogy én is remélem hogy velem így történne? Köszönöm szépen a válaszokat!
U.I.: Nagyon elvesztem tényleg ebben és mindenáron el akarom engedni
8. Csak a lényeget nem írtad le!
Nem lehet válaszolni a konkrétumok ismerete nélkül.
Kérdező: lehet hogy az én válaszomat is feleslegesnek tartod, de a pszichológus - ha jó a szakmájában - tudni fogja: hogyan segítsen. Ha elsőre nem találsz olyat aki tudja, addig menj, amíg nem találsz.
Pár alkalom után ne várj csodákat, a lelki dolgok sajnos sokszor hosszú megoldást igényelnek, hiszen a problémák kialakulása se egyik napról a másik napra történt.
Na ide figyelj, neked csak ne álljon feljebb itt semmi!
Egy betűt nem írtál a szüleid tetteiről, nehogy már elvárd, hogy a SEMMIÉRT szidjunk meg utáljunk (mert tudjuk jól, hogy ez a kérdés célja) vadidegen embereket!
Én nem értek egyet ezzel a "mindenkinek meg kell bocsátani" dolgot...
Ha megbocsátok valamit, az azt jelenti, hogy felmentem a másikat a tette alól, nem lesz további következménye a viselkedésének és kvázi elfelejtem neki a dolgot.
Nem értek vele egyet, hogy ezt mindenki mindenért megérdemli.
Továbblépni kell, elengedni a dolgot kell, de megbocsátani és úgy tenni, mintha meg se történt volna nem kell.
Szerintem olyan könyveket keress, amik a továbblépésben és az elengedésben segítenek, ne ilyen.... megbocsátom könyveket.
#14 hol kért olyat a kérdező, hogy szigggyad a szüleit?
Csak azt kérdezte, hogy milyen lépései vannak a megbocsátásnak. És ehhez nem kell tudnunk h mit követtek el....
Szerintem meg hiába bocsajtasz meg, attól nem fog az életed jobbra fordulni. Pontosabban nem ez a kulcs. Én megbocsájtottam és jó is volt egy darabig, amíg önállóan eltem, de ahogy lett saját gyermekem, ha nem is másoltam őket, de lelkileg annyira visszajottek dolgok, hogy ugyanúgy elölről meg kellett küzdenem magammal és a múlttal.
Most úgy várod a megváltást a megbocsájtástól, mintha mindennek ez lenne a kulcsa.
Sajnos nem elég konyveket olvasni. Ezekkel csak tudatában vagy a helyzetnek, tudatos vagy, és tisztán látod a helyzeted. A lelki traumák post traumás szindtomat tudnak okozni, abból meg nem lehet csak úgy kijönni. Egyrészt egy folyamat, másrészt inkább egy jó szakember olyan kezelési módot adhat a kezedbe, ami segítségével az életed kezelése lesz sikeresebb de lehetnek még fájdalmasabb időszakok. Azonkívül terápia segít inkább ezeken, pszichodráma, kognitív viselkedés terápia, autogén tréning. Ezek felül írják a mintát. Nem kell feltétlenül megbocsátani. Gyakorlatias megoldásokat keress. Egy jó pszichológus sokat tud segíteni.
17-essel értek egyet: Egyáltalán nem kell tudnunk, hogy mit követtek el a szülei. Ha meg leírná, akkor abba kötne bele itt a többség, pontról pontra.
Az a lényeg, hogy ő úgy élte meg, pokol volt a gyerekkora. Pont. Ezen szeretne túllépni. Teljesen felesleges kiteregetni most, ebben az esetben a családi szennyest.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!