A szüleink tényleg azt akarják, hogy jobb legyen nekünk?

Én azt szeretném. Persze nem minden téren, sok dologban örülök, ha az én szintemen lesz(amik elég jók).

Például nem veri őt senki, mint engem. Nem alázom meg, nem szidom(eddig jól megy). 1000x annyit vagyok vele, fejlesztem és figyelek rá, tanítgatom, mint velem tették. 1000x annyit játszom, nevetek és foglalkozok vele, mint velem tették. Szorosabb a kapcsolatunk mint az én anyámmal volt nekem, látványosan. Így már bőven jó gyerekkora volt. Aztán tárgyi dolgok. A fejlődéséhez minden tárgyat és lehetőséget biztosítok, nem úgy, mint nekem volt, a szobája szép, jól felszerelt, a ruhái a bőrtónusához és egymáshoz illenek, felsőkategóriás ruhák. A gyerek körmeit 2 naponta vágom, a haja tiszta, fésülöm, és frizurát csinálok, nekem egyiket sem csinálták, és ha ápolatlan voltam, hosszú volt a körmöm(és koszos) azért engem toltak le, frizurám sosem volt, anyám már a copfért is rinyált, ha csinálni kellett, nemhogy fonni, vagy kettőt gumizni, szedettvedett cuccaim voltak, és mindig nagyobbat vettek, hogy majd belenövök.. A gyerekkel minden sportot kirpóbáltam már, annyi helyen jártunk, amennyi nekem egész gyerekkoromban nem volt, megtanult viselkedni a legtöbb helyen(viselkedni nem teljesen, de a szabályokat ismeri). Azt hiszem csodálatos gyerekkora van/volt, de egy hálátlan kis.. gyerek. Olyan mint a többiek, semmi sem elég jó neki, ha 3 kör társast játszunk, 4et akar és rinyál, hogy nem foglalkozom vele.. nem mintha hálásnak kellene lennie, de nem hiszem, hogy egyszer leesik neki valaha is, hogy mennyi mindent megtettem azért, hogy boldog és elégedett, legyen, a legtöbb embernek nem esik le, természetesnek veszik.. Biztosra veszem, hogy hozzám fogja vágni 16 évesként, hogy minek költöttem rá annyit, miért nem dolgoztam napi 10 órát, hogy többet tudjak félrerakni, vagy miért nem engedhetjük meg magunknak a thaiföldi nyaralást(ki tudja, mi lesz akkor) vagy miért nincs medencés házunk, vagy ilyesmi.. egészen biztosan nem költöznék ki, mert ő ki akar. Viszont beíratnám kéttannyelvű suliba, ha jók a tanulmányi eredményei és annyi angol órát kapna külön, amennyit ki tudok fizetni, illetve beszerezném az infókat ahhoz, hogy külföldi egyetemre felvételizhessen, ne maradjon, ne késsen le semmiről infóhiány miatt.

“a szüleim állták a jogsit meg a nyelvvizsgát középiskolában)”

Alsóhangon 200 ezret költöttek rád olyan dolgokban, ami nem létszükséglet, miért merül fel benned a kérdés?

“egyetem óta csak az Erzsébet utalványokat meg a Szép kártyájukat fogadtam el”

Magyarul adtak volna, te meg nagy kegyesen nem fogadtad el, hogy felnőttként mindent helyetted fizessenek. Nagy szám.

“amit kajára költöttem, de azt otthon id megettem volna”

Igazán klassz vagy megint, hogy játszottad a naaaagy felnőtt, önállót, de közben még a kajádat sem tudtad fedezni ezek szerint :)

“30 éves koromra olyan kocsim lett a párommal, ami kétszer annyiba került, mint az övéké.”

Pasikád fizetéséből/azzal együtt ez marha nagy szám. Az nem számít gondolom, hogy ők Nagyságodra költöttek, nem flancolásra.

“Gyerek nincs, saját lakás lesz, minden évben megyünk nyaralni.”

Még rendes lakhatásod sincs, de arcod az bezzeg van. A fontossági sorrended is kitűnő, hencegni a drága autóval meg nyaralgatással megy, de biztos lakhatásra már nem telt. Taps taps, sokkal többet értél el, mint ők, valóban. Ja és mintha megint elfelejtenéd, hogy flancolás helyett nekik egy gyereket is fel kellett nevelniük.

Az én és a férjem szülei nem, de mi igen.

A taníttatás erőn felül is.

13: A leírásodból úgy tűnik, olyan módon mutatod ki a szeretetedet, amit te szeretnél, ha veled tettek volna.

Lehet, hogy a gyereked azért "hálátlan", mert ő más szeretetkimutatási módra vágyik?

De jónak tartom, hogy jobbat akarsz neki. Csak minden ember más.

Nem lehet, hogy amit leírtál, az a te saját magadról alkotott jószülő-képedet, az erre való igényedet elégíti ki, így a saját önértékelésedet növeli?