A szüleink, nagyszüleink nem váltak, a mi generációnk viszont már igen. Szerintetek pozitív az, hogy könnyebb most elválni és nem egy rossz életet folytatni; vagy jobb volt, amikor nehezebb volt a válás és együtt maradt biztos a család?

A kulcs a "rossz élet" és nem a "válás". Régebben sokkal kevesebb volt a "rossz élet", mert alaposabb volt a választás. Kétségtelen, hogy sokszor a lehetőségek is kisebbek voltak.

A mostani sok válás nem a könnyebbség miatt van, hanem a felelőtlenebb magatartás, és a szokások változása miatt. No meg a környezet és körülmények változása miatt. Ma a válás sokszor egy könnyű kényszermegoldás. Azt szajkózzák, légy mobil a munkaválasztással. Egyedül ez könnyebb. És ellenkező nem a másik helyen is lesz. Ez ma a trendi. Az egyelőre fel sem tűnik, hogy emiatt sokkal több szociális idős-intézmény szükséges. Két öreg még csak eltámogatja valahogy egymást, megbeszélni se kell, tudják mi a teendő. Egy öreg vagy bírja, vagy meghal - ha nem megy idősotthonba.

A probléma az, hogy ez egyfelől egyéni kérdés, amelyet az egyén nem tud kezelni, másfelől társadalmi kérdés, amelyet csak hosszú távú jól átgondolt intézkedések képesek jól működtetni. És hibás társadalompolitika hibás egyéni kényszerekhez vezet, amit az egyén -hogy ne legyen olyan fájdalmas - haladásnak nevez. Pedig visszalépés.

Régen az, hogy egy házasság boldog legyen, egyáltalán nem számított fontos szempontnak ahhoz képest, hogy mondjuk a házasság révén egyesíteni lehessen két birtokot. A parasztok és a nemesek között ugyanez volt a módi. Zrínyi (17. század) pl. fantasztikus és szokatlan dologként említi, hogy a feleségét igazán megszerette.

Még a 19. században is sokszor úgy éltek házasságban emberek, hogy egyáltalán nem szerették egymást, és ez egyáltalán fel sem merült mint szempont. Pl. Berzsenyi házassága ilyen volt.

Ehhez képest hatalmas előrelépés, hogy el lehet válni.

Egyébként nem tudom, milyen generációkról beszél a kérdező, nekem a szüleim és a nagyszüleim is elváltak (nagymamám mostanában lesz 85 éves, az 1960-as évek elején vált el). Nagypapám minden este nőzött, éjjel meg ha hazajött, részegen handabandázott és baltával fenyegette nagymamámat. Hát mondhatom, rohadt sok értelme lett volna egy ilyen családot egyben tartani.

Ez az egyik legjobb dolog a mai világban: egyik idegroncsról könnyen átpattanhat az ember egy másik idegroncsra. Miért is? Mert "van mááásik":):):):). Ezt folytathatjuk mindaddig, amíg mi is be nem kattanunk.

Ez nagy előny ám:).

Erre a kérdésre nem lehet csak a házasságot vizsgálva választ adni. A válások megjelenése ezer másik folyamattal összefügg (emancipáció, szexuális forradalom, mikrocsaládok, mobilitás, szekularizáció, stb.). Az egész társadalmunk változik, és ennek egyik velejárója a válások megjelenése. Nem is értelmes rögtön a házasság és a válás kérdésének nekiugrani, először a "férfi-nő" és a "család" szerepének változását lenne érdemes végigkövetni. Anélkül úgysem lehet megérteni a házasságot sem.

Szerintem nincs értelme annak a kérdésnek, hogy jó-e ez így. Ez egy természetes folyamat volt. Olyan, mint azt kérdezni, jó-e, hogy esik az eső. Van, akinek jó, másnak nem jó. Inkább arra kéne keresnünk a választ, hogy ha már így van, hogyan tudnánk mi magunk a legjobbat kihozni belőle.