Miért nem ismered a saját gyereked?

21#

Írt jegkorit is a kérdező meg jéghokit is.

Nálunk ez úgy működött, hogy apa-anya megkérdezték, mit szeretnék sportolni, aztán beírattak vívásra, amit imádtam, és ha a térdem nem ment volna tönkre benne, máig csinálnám.

Értelmes helyen így mennek a dolgok, nem úgy, hogy "azt mondtam és kész, gyerek vagy, kss a neved".

""Szülők miért nem ismeritek a saját gyerekeiteket?"

Mondjuk mert nem beszél magáról, soha."

2-es, szerintem akkor is a szülő "dolga" lenne, hogy szóra bírja a gyermekét. Kérdezze, érdeklődjön (természetesen ne zrikálja és szekírozza).

Rólam sem tudott az anyám lóf....szt sem, nem is érdekelte. Most hogy írja a kérdező, nem tudom, anyám tudja-e pl, hogy a kék a kedvenc színem (minden kék árnyalat), hát megkérdem majd tőle, én 54 vagyok már. SOHA anyámat nem érdekelték a terveim, céljaim, sem a főiskolám, egyszer nem kérdezte meg (munka mellett csináltam, és még otthon laktam), hogy milyen tantárgyak vannak, milyen tanárok, stb. Új munkahelynél sem érdekelte, milyen a főnököm, hogy érzem magam, milyenek a munkatársak.

Én amúgy sokáig azt hittem, hogy ííígen, EZ a jó szülő, mert nem kotnyeleskedik. De aztán (ahogy anya lettem én is) rájöttem, hogy mindössze azért nem érdeklődött soha, mert k...vára nem érdekeltem.

Egy szó mint száz, ha a szülőt érdekli a gyereke, akkor érdeklődjön ő (az nem mentség, hogy a gyerek nem mond semmit magától.)