Szerintetek helyes lenne a gyereket érettségi után a saját lábára állítani? (vagy egyetemre menjen másik városba, vagy munkát vállal és társbérletbe költözik vagy saját lakásba)?

Szerintem ahogyan te látod jónak. Lehet nem is a közelben veszik fel egyetemre...

Mi Budapesten laktunk, és Szegedi Orvosira vettem csak fel. Először kolis voltam, aztán több lánnyal albérletbe mentünk. Mikor vissza mentem Pestre az egyetem után, segítettek anyukámék az első pár hónapban az albérletbe, de ha jól emlékszem 4 hónap után az egészet én fizettem és vissza is adtam...

Arra akarok kijukadni, hogy lényegében biztos alakulni fog magától

Komolyan a pasija nyakára ültetnéd SZÜLŐKÉNT? És ha szakítanak, mi lesz?

Inkább abban kéne segítened, hogy ÖNÁLLÓ legyen, ne egy aktuális partnertől függjön. Az ide vezető utat meg normális családokban a szülőnek kell támogatnia. Az illető fiúnak/lánynak se lenne vonzó, hogy a 21. században azonnal el kell tartania a párját. Majd ha mindketten önállóak már és közösen döntenek így, akkor. A barátos opciót meg sem említem, egy baráttól pláne nem elvárható semmilyen szinten, hogy anyagilag támogassa a gyereked. Ez bizony a te feladatod, mert te szülted.

Egyetértek abban, hogy nem kell a fenekét is kinyalni, de minden támogatást megvonni tőle és másnak odaadni kvázi nagyon gáz. Egyezzetek meg egy fix összegben, amivel TI segítitek őt, ameddig nem talál munkát. Persze lássátok, hogy keres is.

Nem. A helyes egy gyereket úgy nevelni, hogy fokozatosan képes legyen az önálló életre, és belső igénye legyen arra, hogy egyetemistaként felelősséget vállaljon ömagáért legalább részben, és ne mamahotel/papabank legyen az alap. Nem egy ismerős családnál látom, hogy az agyontutujgatott, búra alatt nevelt gyereket egy csettintésre szeretnék kilökni a fészekből, hogy álljon 19-20 évesen a saját lábára. Ez nem így megy.

Mi amúgy korahuszonévesen még bőven otthon laktunk, soha nem éreztették velünk, hogy "már jó lenne ha takarodnál". Egyetem után evidens volt, hogy saját lábra állunk... és kicsit más volt a szánk íze, mintha kirúgtak volna otthonról.

Te jó Isten. Anyámék is szörnyűek, de nem ennyire. Ez komoly hogy valakinek gimi után azt mondják menj innen jó messzire és ne is gyere haza, lakj máshol, hogy önálló legyel? :D

Én egyéni preferencia alapján választottam egyetemet, havonta jártam haza, koliban laktam. Szerintem ez így normális. De ha minden hétvégén otthon lettem volna anyamek azt sem bánták volna.

Sőt, most is otthon lakom, még nem költöztem össze barátommal anyagiak miatt. De nem szólok bele a dolgaikba, oda mennek ahova akarnak, nem kell kerülgetni engem, mert a szobámban vagyok, és a fürdést/vecezest/magánéletet is ugyanúgy meg tudjuk tartani mint eddig, nem zavarjuk egymást. Ha a gyerekem egyszer csak elkezdene zavarni en azt elég gáznak tartanám. Oke, 30 éves korára már kialakíthatna némi egzisztenciát, de hogy 19 évesen el kell takarítani otthonról mert zavaro tényező, az nagyon gáz.

Jaj a felnőtt gyerek lelkét pátyolgatni...Szánalmas vagy.

A te nagy felnőtt gyereked frissen érettségizve lehet kemény max 20 éves. Érdekes, pár hónapja a tankönyv felett ülve még gyerek volt, nem zavart, hogy otthon lakik, de most már egy élősködő felnőtt pióca?