Hogy mondjam meg anyunak hogy sz @ rul főz úgy hogy ne sértődjön meg?

Élesen látszik a határvonal, hogy ki etette már felelősen akár csak saját magát, vagy a családját.

Adva van egy 16 éves lány. Ha az a gond, hogy az anyja nem főzi elég puhára krumplit, akkor esetleg szíveskedjen ő megfőzni, ahogy a tojást is, és mire anya hazajön, összekészíteni a tepsit a sütéshez. (Netán készre sütni.)

A 16 éves immáron 3. hónapja otthon van. Nyilván tanulnia kell, de pl. iskolába utazni nem. Ki lehet használni a felszabaduló időt értelmes tevékenységekre.

(És ha nem felnőtt, nincs önálló keresete, akkor ez eggyel több érv amellett, hogy az anyja dönti el, hogy mi lesz az ebéd. Értelmes szülő meg nem fogja a gyerekének az általa leggyűlöltebb fogásait főzni.)

Kérdező, azt tudom tanácsolni, hogy szedd össze minden bátorságod és állj édesanyád elé. Felvezetheted pl úgy is, hogy mostanában észrevetted, hogy nem fordít annyi időt a főzésre és aggódsz, hogy talán azért, mert valami gondja van, csak nem akarja/meri elmondani.

Tudom, hogy nem könnyű, én is voltam már hasonló helyzetben, mikor valami kellemetlen dolgot kellett megosztanom anyámmal és mivel tudom, hogy ő hamar felkapja a vizet, így inkább gyorsan túlestem rajta, majd hagytam, hogy lenyugodjon és megbeszéltük a dolgot.

"Eddig nem volt gond fél éve vettem észre."

Ha egy 50 éves nő -aki rutinból és csukott szemmel is- bármit megfőz majd hirtelen megváltozik és főzés közben is máshol jár az esz, az csak egyet jelenthet!

Bocsi, de szeretője van.

A szokásos kapuzárási pánik.

Anyád beújított valami pasast.

"Nem gyerek, felnőtt."

Milyen érdekes, most felnőtt.

De ha teszem fel a mostohaanyjáról írna valaki, akkor még 30 évesen is "kislány".