Lehet valakinek úgy segiteni hogy nem hagyja?

Ott követted el a legelső hibát, hogy hagytad, hogy a kapcsolatod rámenjen erre.

Ha apukád elmenne terápiára, támogasd benne. De egyébként költözz külön tőle és éld az életedet. És ha netán tényleg öngyilkos lesz (bár reméljük nem lesz az), ne legyen lelkiismeret-furdalásod.

Azon jót mosolyogtam, hogy ha eltört egy tányér, át kell ölelni, és mondani, hogy nincsen semmi baj. Mint egy óvodás kisfiú, komolyan.

Beszelj vele erről, mondd el neki, hogy ideje tultenni magat a valason, es neha gyerekesen visekledik. Szereted, de van magánéleted neked is, es nem fogsz örökké nala lakni. Ferfiak is meg tudnak tanulni mosni, vasalni, teregetni, takaritani, akar főzni is - de ahhoz kell érzék is de a tobbi nem bonyolult, szepen oszd le a napi vagy heti feladatokat, munka mellett nem csak a te feladatod szerintem vezetni a haztartast. Ő is dolgozik?

Tenyleg nekem is az jutott eszembe hogy egy nagy gyerek, probald meg treniroznj az egyeduli eletre, aztan hatha megismer valakit, aki segit ezen tullendulni.

En is eltem át hasonlót. Nalunk anya halt meg. Valasztanom kellet vagy a férfi akivel családot tervezunk vagy apám. Mindkettot próbáltam de nem tudtam ott lenni mindkettővel. Szerencsére a parom jol kezeli ezt es nem okoz gobdot de sokszot kiakasztja apam viselkedese.

Az a baj hogy anya mindent megcsinalt ki volt szolgalva. Ingje mindig tiszta vasalt mindig kaja otthon jol fozott. Volt mindeb aki kell. Tisztaság finom etel gondoskodás. Rajottem valamire mikor lelkileg mar kikeszultem.

Nem birtam mar vele elni elviselhetetlen volt mindig is.

Ugyhogy eljottem. Nem volt jo neki semmi. Ideig oraig igen.

Anyagilag segítem mert a fizetése nagyon keves pedig korhazban dolgozik.

De most mar babat varunk a parommal egyutt élünk. Nekem a babam a legfontosabb. De ahogy tudok figyelek apara. Mindennap beszelek vele szinte. Ha tudok segítek.

Szerintem neked is van életed. En arra jottem ra nem élhetem le az eletem apával oreg koromig.

Nekem mindkét szülőm és anyám élettársa is fenyegetőzött öngyilkossággal nem is egyszer. Szüleim hosszú éveken keresztül. Anyám öt évvel ezelőtt jött össze a mostani élettársával. Voltak is cirkuszok, meg öngyilkossággal való fenyegetőzés. Ugyan sikeresen elköltöztem lassan három éve, de még mindig szokott vinnyogni. Mondjuk én hazautaztam tavaly, és jól földhöz vágtam, majd közöltem, hogy nálam ezek nem működnek, és nem félek tőle. Azóta engem mondjuk békén hagy. Nem kell mondanom, hogy mindkét szülőm és anyám élettársa is életben van.

Keress rá youtube-on olyan videókra, ahol a téma az öngyilkosság, és pszichológus beszél róla. Ott is elfog hangzani, hogy az öngyilkosok több, mint 90%-a vagy burkolt jeleket küld, vagy csak simán megteszi. Nem hangoztatja.

A leírásod alapján apád ugyanazt csinálja, mint a szüleim, és anyám élettársa. Ezzel fenyegetőzik, mert látja célt ér azzal, hogy fenyegetőzik, és sajnáltatja magát.

Állj ki magadért, és költözz el tőle, mert ez csak rosszabb lesz. Ha ne adj Isten megteszi, akkor pedig ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Egy életed van, és nem azért születtél, hogy más azt tönkretegye, megnehezítse. Nem vagy felelős emberek hülyeségeiért függetlenül, hogy az rokon, barát, vagy párkapcsolati társ, házastárs.

Nem a saját anyádat pótlod, hanem apád anyját. Akit anyádban is keresett. Keress rá a youtube-on F. Várkonyi Zsuzsa videóira, a játszmákról beszél.

Amúgy senkit nem tudsz megváltoztatni. Segíteni sem. A saját hozzáállásodon tudsz változtatni.