Miért nem mindig teljes értékű a második feleség?

"A férjnek pedig kötelessége ugyanazt a bánásmódot megadni második feleségének mint az elsőnek tette."

Ugyanazt kapja a második is, nyilván nem ok nélkül mentek szét az elsővel...

egyszerű: mert Ő nem érzi annak magát.

ennyi az oka, és nem több

Már elnézést, de hadd döntsem el ÉN, hogy hogyan viszonyulok apám második feleségéhez, aki nekem csak "egy random nő", semmi több. ;)

És de, hogyha ő is úgy viselkedik (nekem a mostohaanyám hát nem véletlenül nevezem így, tett érte eleget), jogom van utálni és nem elfogadni őt. Nem nekem kell ugyanis szeretni, hanem apámnak.

Sok felnőtt gyerek elvárja hogy édesapja mindig rendelkezésre álljon óhajára - mivel az apám, még jó, hogy elvárom, hogy legyen rám is ideje - kettesben, amikor csak mi vagyunk, és nem lóg a nyakunkon a felesége. Ebben mi a furcsa, már ne is haragudj?

Szerintem az a szülő, aki nem képes kettesben eltölteni egy órácskát a felnőtt (külön élő) gyerekével pl egy kávé mellett, mert de hát a mostohához kell alkalmazkodni... nem mondok rá inkább semmit.

Én annyira köszönöm a kérdésed kifejtését, hogy meg se tudom fogalmazni. Köszönöm, hogy te ilyen ember vagy és így látod és érzed a dolgokat ebben a kérdésben. Én egy 2. feleség vagyok, aki érezhetően mindig vagy nagyon sokszor a felnőtt gyerekek után van rendelve. A kérdésedre nem tudok valaszolni biztosan minden eset más és más és mivel a te nézeteidet vallom magam is csak értetlenkedem ezeken a kirívó vagy éppen szánalmasan általános kifordult az első alom gyerekei 100 évesen is előrébb valók felfogáson:-).

Amennyire én meg tudtam fejteni a "nem teljes értékűséget", az ezekben gyökeredzik: a férfi nem zarta le teljesen az előző házasságát/párkapcsolatát (pl. nosztalgiaval gondol az első házasság kisgyerekes éveire és képtelen az idő múlását elfogadni és 100%osan a jelenben élni vagy pl. folyamatos és gyakori az első feleséggel a kapcsolattartas legyen szó a gyerekek anyagi tamogatásáról vagy problémáirol stb.). A felnőtt gyerekeket nem engedte a férfi felnőni, azaz továbbra is minimum tudat alatt a válás utáni kiszolgáltatott kisgyerekként tekint rájuk, akik bármikor az apjuk segítségére szorulhatnak (ezért egy folyamatos készenléti üzemmódban van, és ha nem hall a gyerekeiről, akkor meg azért aggódik bajuk esett) - emiatt a folyamatos készenléti állapot és aggodalom miatt megintcsak nem képes 100-%osan jelen lenni az aktualis hazassagaban. Es legutolsokent, de megis elso okkent talan a buntudatot lehet felhozni. Sok elvalt ferfi (nő is, de a kérdés most nem róluk szólt) hihetetlen erős bűntudattal élnek. Ez kihat nemcsak a jól ismert hétvégi apuka szindromara vagy a pénzzel tömöm a felnőtt gyerekemet csak múljon el a valas miatt érzett rossz erzesemre, hanem az ilyen típusú bűntudatos férfiak képtelenek egy új kapcsolatot is bűntudat nélkül megélni. És emiatt képtelenek 100%osan szeretni, 100%-os társsá válni stb, amit te kerdezo szepen le is irtal egy igazi oszinte parkapcsolatrol.

Legalabbis nalunk ez van es sok mas hasonlo ismerosnel is ez a gond.

A felnőtt gyerekeken is sok múlik. Ha ugyanis olyan erősen sérultek, hogy bar eletkoruk szerint felnőttek, de valahol megrekedtek a lelki,szemelyisegi fejlodesben, akkor az apjuk uj noje a szemukben sose lesz az apa teljes erteku tarsa es sose fogadjak el vagy tamogatjak az apjuk valasztasat, boldogsagat. Mert keptelenek ra, mert annyira serultek. Sokuk torzult is. Persze idovel es sok munkaval tapasztalattal kinohetik, de vannak akik 30 vagy 40 evesen is csak ugy viselkednek majd mint a valaskori 5-10-15 eves serult enjuk viselkedne.