Miért nem mindig teljes értékű a második feleség?

Már régóta gondolkozom azon feltegyem-e ezt a kérdést.Döbbentem olvasgatom ugyanis e témával kapcsolatos véleményeket.

Tehát miért van az hogy a második feleséget legtöbben nem tartják egyenértékűnek az elsővel.Holott lehet jobban szereti férjét mint elődje.

Hogy lehetséges hogy legtöbben azt írják a gyerek örök,a férj mindig neki (nekik) kell kedvezzen hiszen a feleség lecserélhető.

Tévedés ne essék,mondandóm kizárólag felnőtt és különélő gyerekekre vonatkozik.Ez fontos!

Tehát miért gondoljátok azt felnőtt gyerekek és volt feleségek hogy a második feleség csak egy huszadrangú ember lehet a családban.

A kérései figyelmen kívül hagyhatóak.

Ő csak egy betolakodó a "gyerekek" életében.Ez felháborító hozzáállás.

Én úgy gondolnám adott két ember aki szereti egymást,törvény szerint férj-és feleség lesznek.Együtt élnek,megosztanak egymással örömet-bánatot.Elviselik egymás rossz napjait.Nem utolsó sorban szeretik egymást,szövetséget kötnek egy életúton.Olyan közel kerülnek egymáshoz lelkileg-testileg ahogy ez ember nem kerül közel a gyerekéhez soha.

Értem én hogy a vérség kötelez.Azt is értem hogy egy embernek a gyereke minden életkorban hihetetlenül fontos.De!

Álljunk meg egy szóra,egy felnőtt,már saját életet élő gyereknek nincs joga lenézni édesapja második házastársát!Nincs joga pofákat vágni,mellőzni őt,főleg nincs joga másodrendű házastársnak tekinteni.

Mert nem az.

Ugyanis ugyanolyan szeretettel,vagy még jobban fordulhat férje felé,mint az első feleség.

A férjnek pedig kötelessége ugyanazt a bánásmódot megadni második feleségének mint az elsőnek tette.Ugyanúgy vele kellene megosztani és megbeszélni döntéseit,terveit.

Itt azt látom sok felnőtt gyerek szinte semmibe veszi a második feleséget,mintha az csak egy félretehető tárgy lenne amikor éppen útban van.Sok felnőtt gyerek elvárja hogy édesapja mindig rendelkezésre álljon óhajára.Nem veszik a fáradtságot hogy megtudakolják édesapjuk jelenlegi társának hogyan lenne jó,mi az amitől megbántódik adott esetben.

Mielőtt félreértetek,szüleim szintén elváltak.Meg sem fordul a

fejemben hogy apámmal szervezzek programokat,rávegyem olyasmikre amit nem egyeztetett jelenlegi felségével.

Szeretem apámat,nem akarok köztünk konfliktust.Nekem így jó,hogy őt végre boldognak látom.Nekem is megvan a magam élete.

Tiszteletet ezzel megadom "mostohaanyám" felé,úgy veszem észre ez viszont is így van.

Így korrekt.

Felháborít hogy itt folyamatosan olvasom mehet az új feleség ahova akar a felnőtt gyerekekkel szemben neki kuss.Aztán csodálkoznak ezek a "gyerekek" ha az új feleség a háta közepére sem kívánja őket.

Ennyit akartam mondani,várnám a hozzászólásokat.Csak remélni tudom hogy ezúttal olyan vélemények is lesznek akik szerint a második feleségnek is ugyanolyan jogai kell legyenek mint az elsőnek.