Más is ingerült ha a számítógépen segíteni kell a szülőnek?

Engem nem az zavar, hogy segítséget kér, hanem hogy azt se tudja miben, és veszekszik velem, hogy miért nézem hülyének :)

Pl talált valamit a neten, mentsem már el neki. De azt meg nem tudja mondani, hogy hol találta én meg találjam ki hogy melyik böngészőn kereste, vagy Facebookon az alkalmazásban látta.

Tehát engem az jobban irritál, hogy képtelenek elmondani, hogy mi a baj, ha megpróbálom kérdésekkel kideríteni, hogy mire gondol, akkor sértődés van. Ilyen alap dolgokat meg nem tudok megtanítani neki, mert az a hozzáállás, hogy "minek, úgyis segítesz nekem!"

Mondjuk nálam annyi a szerencse, hogy nem töltenek le össze vissza hülyeséget, meg elég ritkán kellek bármihez is.

Az én apám meg szokta várni a gondjaival, hogy hazautazzak. Ennek az szokott a vége lenni, hogy ebéd után ránéz Anyámra, aki bólint, hogy igen, most már mondhatja. Na és akkor rám zúdul egy laza 2-3 órás időtöltés, mire mindent rendbe teszek, amit a két látogatás között sikerült elbarmolnia. Ráadásul tagad mindent, ő nem töltötte le, ő nem kattintott rá, esküszik. Aztán mutatom neki a mappában, hogy ez meg ez akkor micsoda. Jó hát oké, tényleg rákattintott (biztos, ami biztos, 6-szor). Előtte meg én voltam a hülye, hogy feltételeztem. Igen, felidegesít.

Főleg az, hogy ad egy feladatot és miközben azon dolgozom, három másikról is beszél, pedig megkérem, hogy hagyjon koncentrálni és ha ez kész van, elmondhatja szépen sorban minden kínját. Erre az a válasz, hogy "oké, értem,csak azt akartam mondani, hogy ... " és persze folytatja tovább.

Szintén zenész vagyok minden szempontból:

Részben annyira szorongok, hogy néha elfelejtem a születésnapomat is, hogyha meg kell osztanom a képernyőmet a a munkam során akkor egy papucsállatka szintjére esek vissza és nem tudom a legalapabb dolgokat sem, vagy másodpercenként nyomom a ctrl+s-t akármit csinálok, stb (pedig a szakmám is informatikai rendszerek kezeléssel kapcsolatos, és gyerekkorom óta érdekel az informatika és használok számítógépet).

Másfelől meg marhára idegesít amikor meg kell oldanom a "nem megy ez a szar" problémat, és "én kötekszem/okoskodom/hülyének nézem" amikor konstruktív kérdéseket próbalok feltenni, vagy amikor elmagyarázom hogyan müködik valami és hogyan kell hasznalni.

Az a nagy különbség a gyerek tanítása meg egy ilyen "nem tudom kezelni a gépet" helyzet között, hogy egy gyerek nagyon sok esetben akar tanulni. Most nem egy lázadó kamaszról, meg a dackorszakról beszélek, hanem pl. még egy csecsemőnél is megfigyelhető a felülési/mászási/járási szándék, kíváncsiak, kérdezgetnek, stb. Az ilyen felnőttek sokszor nem segítséget kérnek hanem "csicskáztatnak" aztán panaszkodnak vagy nem ismerik el a fáradozast: abszolút nem tanulékonyak vagy hálásak. Ezért egeszen más egy kíváncsi 80 éves bacsinak segíteni ha meg akarja tanulni mi hogyan működik, meg más egy lusta alak hibáit javítgatni folyamatosan. És ezek káromkodnak a leghangosabban, hogy "nem működik" az addott dolog mikor csak venni kéne a fáradtságot megtanulni használni.

14-es, szívemből szóltál! Igen, én is pont ezért leszek sokszor ingerült. Mert tudom, hiába oldom meg, legközelebb megint pont ugyanezt fogjuk eljátszani, mert nem hajlandó megtanulni.

2 éve játszik a Buggle-el de még a nevét se hajlandó megjegyezni/kimondani, úgy hívja, hogy "a pontozós játék" (persze egyszerre vagy 3 hasonlóval játszik, mindet ugyanígy hívja és találjam ki, hogy épp melyik nem megy neki). Na ez már nem arról szól, hogy nem tudja megjegyezni...

Vettem neki fordítógépet, nem használja, szerintem már azt se tudja, hova tette el. Leírtam neki, mit kell tennie, de nem olvassa el, mert hosszú.