Mi a jobb a gyermek szempontjából?
Melyik a jobb a gyerek szempontjából hosszútávon?
Anya és apa együttélnek, ritkán vitáznak, de már nem tekintenek nőként és férfiként a másikra, inkább egy jó testvéri viszonyként írnám le a helyzetet és így együttmaradnak.
A másik verzió szerint (amit férjem elutasít) elválnak mindenféle sárdobálás nélkül és mindenki új életet kezd.
Én magam ez utóbbit találom járható útnak 2 okból is.
Az egyik, hogy a gyerek nem azt követi le mintaként, hogy anya és apa mennyire szereti egymást és hogy is működik egy normális család, hanem hogy csak élnek egymás mellett mint két jóbarát.
Nem biztos hogy szerencsés, ha ezt hasznosítja majd a saját életében.
A másik, ha nem a gyerek szemszögéből nézem a dolgot: mindkét felnőttnek szerintem szüksége van egy társra (mind lelkileg, mind testileg).
Férjem azt mondta, hogy ő azért vállalt gyereket, hogy ő nevelje fel és nem más férfi. Ami rendben is volna, ha normális családként működnénk és nem csak apa és anya létezne ebben a családban, hanem a férfi és a nő is.
Én így nem tudom elképzelni hosszú távon az életemet.
A gyerek most 2 éves, illetve eddig nem volt 3. fél a házasságunkban ez biztos. Én személy szerint nem is tervezem, hogy legyen, inkább elválnék.
Melyik a jobb döntés?
Mindenki véleménye érdekel, de olyanokéra is kíváncsi lennék akik úgy nőttek fel, hogy csak miatta/miattuk maradtak együtt a szülők.
válasza:#61 Amit érzek nem szimpla duzzogás. Inkább kiábrándultságnak, csalódottságnak, sértettségnek nevezném némi aprócska megvetéssel fűszerezve, mert nem ezt az embert ismertem meg és éltem vele évekig.
Becsapva érzem magam nagyon, mert ha ennek tudatában vagyok abban az időszakban akkor 99%-os biztossággal merem kijelenteni, hogy akkor azonnal utilaput kötöttem volna a talpára. ("szar helyzetben bukott volna ki még több szar", ahogy te is írod)
Ebben a közel 1 évben (igen, jól emlékszel) mindketten dolgoztunk azon hogy ez rendbejöjjön, de volt a kapcsolatnak olyan szegmense amiben inkább én tettem oda magam jobban és ő csak sodródott velem. Amennyiben ennek az információnak akkor birtokában vagyok nemhogy nem lelkesedek ennyire, hanem meg sem próbálom! Így utólag úgy érzem, hogy bohócot csinált belőlem és valójában nem is rám van szüksége!
Na mindegy az idő majd megoldja vagy így vagy úgy!
#61 Azon is gondolkodtam, hogy amikor neked friss volt az élmény a képekkel akkor is ilyen higgadtan és elfogadóan tudtad kezelni a helyzetet és az első pillanattól fogva az volt benned, hogy megbocsájtasz neki és túljuttok a nehézségeken?
Ezt nem kötekedésképpen írom, hanem tényleg kíváncsi vagyok.
Szerintem kell az embernek egy kis idő (kinek rövidebb, kinek hosszabb, ez egyén függő), hogy feldolgozza a történteket és "kitombolja" magát, azaz valamilyen szinten kiadja magából a fájdalmát. Én legalábbis nem az elfojtó típus vagyok, hanem inkább az aki kiadja magából és
úgy könnyebbül meg lelkileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!