Mi a jobb a gyermek szempontjából?

Melyik a jobb a gyerek szempontjából hosszútávon?

Anya és apa együttélnek, ritkán vitáznak, de már nem tekintenek nőként és férfiként a másikra, inkább egy jó testvéri viszonyként írnám le a helyzetet és így együttmaradnak.

A másik verzió szerint (amit férjem elutasít) elválnak mindenféle sárdobálás nélkül és mindenki új életet kezd.

Én magam ez utóbbit találom járható útnak 2 okból is.

Az egyik, hogy a gyerek nem azt követi le mintaként, hogy anya és apa mennyire szereti egymást és hogy is működik egy normális család, hanem hogy csak élnek egymás mellett mint két jóbarát.

Nem biztos hogy szerencsés, ha ezt hasznosítja majd a saját életében.

A másik, ha nem a gyerek szemszögéből nézem a dolgot: mindkét felnőttnek szerintem szüksége van egy társra (mind lelkileg, mind testileg).

Férjem azt mondta, hogy ő azért vállalt gyereket, hogy ő nevelje fel és nem más férfi. Ami rendben is volna, ha normális családként működnénk és nem csak apa és anya létezne ebben a családban, hanem a férfi és a nő is.

Én így nem tudom elképzelni hosszú távon az életemet.

A gyerek most 2 éves, illetve eddig nem volt 3. fél a házasságunkban ez biztos. Én személy szerint nem is tervezem, hogy legyen, inkább elválnék.

Melyik a jobb döntés?

Mindenki véleménye érdekel, de olyanokéra is kíváncsi lennék akik úgy nőttek fel, hogy csak miatta/miattuk maradtak együtt a szülők.