Mi a jobb a gyermek szempontjából?
Melyik a jobb a gyerek szempontjából hosszútávon?
Anya és apa együttélnek, ritkán vitáznak, de már nem tekintenek nőként és férfiként a másikra, inkább egy jó testvéri viszonyként írnám le a helyzetet és így együttmaradnak.
A másik verzió szerint (amit férjem elutasít) elválnak mindenféle sárdobálás nélkül és mindenki új életet kezd.
Én magam ez utóbbit találom járható útnak 2 okból is.
Az egyik, hogy a gyerek nem azt követi le mintaként, hogy anya és apa mennyire szereti egymást és hogy is működik egy normális család, hanem hogy csak élnek egymás mellett mint két jóbarát.
Nem biztos hogy szerencsés, ha ezt hasznosítja majd a saját életében.
A másik, ha nem a gyerek szemszögéből nézem a dolgot: mindkét felnőttnek szerintem szüksége van egy társra (mind lelkileg, mind testileg).
Férjem azt mondta, hogy ő azért vállalt gyereket, hogy ő nevelje fel és nem más férfi. Ami rendben is volna, ha normális családként működnénk és nem csak apa és anya létezne ebben a családban, hanem a férfi és a nő is.
Én így nem tudom elképzelni hosszú távon az életemet.
A gyerek most 2 éves, illetve eddig nem volt 3. fél a házasságunkban ez biztos. Én személy szerint nem is tervezem, hogy legyen, inkább elválnék.
Melyik a jobb döntés?
Mindenki véleménye érdekel, de olyanokéra is kíváncsi lennék akik úgy nőttek fel, hogy csak miatta/miattuk maradtak együtt a szülők.
Te csinálod a feszkót. Azt írtad a másik kérdésben, hogy minden szupi, jó a szex, megint nő vagy, stb...
Tehát nem igaz, hogy csak testvérekként élnétek egymás mellett.
TE vagy az, aki megint elutasítod őt a képek miatt, TE magyarázod be magadnak, hogy biztos nem tekint elég nőnek. TE fogod tönkretenni a házasságodat, ha nem jutsz dűlőre magadban, hogy mit is akarsz.
Más férfiban ennél sokkal nagyobb problémák is vannak, erre nem gondolsz?
Úgy látom, TE akarod tönkretenni ezt a házasságot, nem ő.
Én a helyedben elgondolkodnék ezen, és inkább segítséget kérnék, párterápia formájában.
Hihetetlen basszus.
Jön a tipikus "örülj neki, hogy nem ver", meg a hordj farmert, hogy a gusztustalan fétisét etesd.
Közben meghal a lelked, utálod magad, az életed, a férget, aki ennyi időn át átvert, de a 20 évhez muszáj ragaszkodni.
Én nem tudnám hagyni, hogy hozzám nyúljon, nemhogy parádézni is neki.
#30 Épp ez az, hogy nem tudok dönteni! Amennyiben tudnék már lenne időpontom az ügyvédhez. Még a különköltözés sem jelentene komolyabb akadályt, mert mindkettőnknek lenne hova mennie akár már holnaptól is.
Mit csináltunk 17 évig?
Kb 5 éve fogalmazódott meg bennem hogy babát szeretnék, ő sosem mondta, sosem utalt rá, hogy szeretne. Elmondása szerint teljesen rám bízta ezt a dolgot és kezdte elfogadni, hogy már nem is lesz sohasem. Pedig nem egy tejbetök típus, de ezt nem firtatta. Amikor ez az igény jelentkezett akkor épp egy megöröklött vállalkozást próbáltam életben tartani és az összes vele együtt megöröklött adósságot letörleszteni, hogy ne bukjak el egy ingatlant. Így abban az időben esélytelen lett volna családot alapítani. Ezért vártunk eddig.
"aki ennyi időn át átvert"
Te teljesen hülye vagy.
Kérdező!
Mi a bajod a szakemberekkel?
Kértek időpontot a családsegítőben, elmentek, megbeszélitek a problémákat. Ez eltart legalább egy hónapig, de utána látni fogjátok, hogy tudjátok-e folytatni, és érdemes-e.
Ennyit mindenképpen megér, nem?
10:29 vagyok.
Kérdező elolvasva több valaszod, mégiscsak azt mondom valj el, hogy a ferjednek lehetősége legyen talalnia egy olyan nőt aki valóban megbecsuli őt. Te ugyanis csak a hibait akarod látni (melyek azért nem egbe kialtó bűnök), de valljuk be senki sem tökéletes. Ennél, hogy te állandóan a válással dobalozol a ferjednek ő tobbet érdemel. Igaz az a mondás rád , hogy "a kutya is jó dolgában veszik meg".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!