Miért viselkedik úgy, mint akinek elege van belőlem és a legnagyobb ellensége vagyok? 53/ff

Nem szoktunk együtt enni. Este negyed 11, fél 12 körül érek haza. Amikor nincs távoktatás, akkor reggel ő előbb kel fel, hogy elég ideje legyen tollászkodni, én akkor még alszok. Amikor megjövök, ő pizsamában nyit ajtót, mert éjjeli bagoly, és akkor ő már evett.

Nem szokott a lakás putri lenni. Volt már rá példa, rá is szóltam, aztán beletörődött vagy megszokta, de azóta nem szokott az lenni, hogy nem mosogat 2 napig vagy nem viszi le a szemetet 3-4 napig.

Hétvégén is be vagyok osztva. Általában, ha sikerül úgy kérnem, akkor keddenként és péntekre kérek szabadnapot, de ha nem úgy sikerül, van amikor hétfőn, máskor csütörtökön, és nagyritkán szombaton van. Hétköznap egyszerűbb az ügyintézés, ezért jobb akkor.

Már nem szokott nagyon próbálkozni a lelkizéssel. Amikor vitázunk, akkor, abban a pillanatban szeretné megbeszélni elejétől a végéig, nekem viszont eldurran az agyam, ha tovább erősködik, hogy igenis beszéljük meg. Ezért aztán kvázi felhagyott, csak duzzog, morog, aztán csináljuk a dolgunkat, aztán 5 perccel később megy minden a normális mederben. A saját lelki ügyeit megtartja magának, csak az aktuális vita okát, miértjét akarná, utána meg már úgyis mindegy.

Amikor látom, hogy rossz a kedve, bántja valami, és biztos nem miattam, mindig megkérdezem és unszolom, hogy mondja el, mi az, de olyankor bezzeg nem akar beszélni, amikor pedig beadja a derekát, akkor is olyan hangsúllyal, hogy "nesze neked, elmondtam, most már hagyj békén".

15-ös:

Évek munkájába telt a lakást felújítanom. Amit tudtam, azt a saját magam csináltam, mint a régi parkettát felszedni, újat lerakni, a bútorokat megcsinálni, a költözést is két nap alatt bonyolítottuk le, vagy száz körrel oda-vissza, zacskóban és zsákokban hordva a holmijainkat.

Tehát háklis vagyok arra, hogy legalább amíg élek, úgysem sok idő, addig ne legyen szét*aszva a lakás.

Mit javítok ki? Ne rakja a vizes konyharuhát az asztalra, se a kinyitott szekrényajtóra. Olyan szépen elmagyaráztam már, szépen és csúnyán, hogy a víz és bútor nincsenek jó barátságban. Nagynehezen, de már úgy csinálja. Normálisan söpörjön fel, ne csak "odaköpjön", mert olyan macskánk van, ami mindig vedlik, és ráadásul hófehér, ami látszik a barna parkettán. Minden sarokba, a konvektor alá is menjen be a seprűvel. Állítólag ő megcsinálta rendesen, mégis sok minden gyűlt össze, nem csak macskaszőr, amikor megmutattam, milyen az, amikor rendesen fel van söpörve. A zoknikat és bugyikat kb odahányja a szárítóra, mert azoknak szerinte olyan mindegy, hogy keresztbe vagy könytári rendben vannak egymás mellett. Nem mindegy, mert ne a trehányságot szokja meg, hogy csak úgy, mindegy hogyan jó ahogy van. Amikor korán ébredek vagy kelek fel, fel munka előtt elintéznivalóm van, és iskolai nap van, ahhoz képest, hogy 10 percre van az iskolája és több mint egy órával előbb kel fel, reggelizni sincs ideje, sebtében kap be falatot. Mondta, hogy mindig így szokott lenni. Ezerszer mondtam neki, hogy ez nem normális és tanulja már meg beosztani az idejét. Szereti halogatni a dolgokat. A halogatás miatt járt le valamilyen matrica a diákigazolványán, amit elfelejtett, és emiatt büntette meg az ellenőr, hogy lejárt matrica mellett diákigazolványt használ. Mivel nem tudott oda eljutni, nekem, a szabadnapomon kellett elvinnem a BKK-hoz, hogy az új matricát bemutassa és a csökkentett büntetést befizesse. Ezerszer elmondtam neki, nem halogatunk semmit, nem teszünk semmit az utolsó pillanatra.