Miért viselkedik így az anyukám?
Régen anyukámmal nagyon jó volt a kapcsolatunk, szinte legjobb barátnők voltunk. Az utóbbi pár hónapban azonban borzasztóan megromlott a kapcsolatunk.
Az egész úgy kezdődött, hogy eldöntöttem, hogy külföldön szeretnék tanulni, hogy tovább képezzem magam, fejlesszem a nyelvtudásom. Már évek óta terveztem, tehát nem érte meglepetésként a dolog és korábban támogatott is benne.
Folyamatosan idegen nyelvet tanulok, mindemellett egyetemre járok, egy elég nehéz szakra ahol ráadásul ösztöndíjat is kapok minden évben a kiemelkedő tanulmányi eredményeimért, illetve volt olyan félévem, amelyet végig is dolgoztam, de mivel rengeteg tárgyam van általában egy félévben az órarendem miatt nem tudtam kivitelezni és apukám ragaszkodott hozzá, hogy inkább a tanulásra koncentráljak (egyébként apukám állja szinte az összes családi kiadásunkat, az enyémet és a bátyámat is támogatja még néha anyagilag). Ezen a nyáron egyébként dolgoztam végig, hogy legyen + pénzem a külföldi tanulmányaimra. Illetve, mivel anyukám már semmit nem hajlandó itthon csinálni, apukám sokat dolgozik, ráadásul külföldön, a testvérem már nem lakik itthon az esetek 100%-ában a takarítás is rám marad, ha nem szeretnék koszban élni.
Mindehhez képest amióta biztos, hogy kimehetek külföldre folyamatosan azt hallgatom, hogy én egyáltalán minek kelek fel reggel, semmi értelme a létezésemnek, lusta dög vagyok, semmirekellő vagyok, még 40 évesen is el kell majd tartani (egyébként minimálisan segítenek be nekem a szüleim, annyi, hogy még itthon lakhatok, mivel ebben a városban is járok egyetemre és pénzkidobás lett volna addig különköltözni amíg nincs teljes állásom + itthon ehetek, de a saját pénzemből öltözöm, utazom, szórakozom és magamnak finanszírozom a tanuláshoz szükséges könyveim, füzeteim..stb.) a barátomat is elhordja mindennek folyamatosan, ráadásul állandóan lejárat előtte.
Nagyon bánt és nagyon rosszul esik amiket mond, főleg mivel tudom, hogy nem igazak rám és bánt, hogy ő nem látja, hogy mennyit tanulok és dolgozok a céljaimért. A külföldi tovább tanulásom miatt is lehordott mindennek és a nagyszüleim előtt is folyton ekéz és hamis színben tűntet fel. A kapcsolata egyébként nem csak velem romlott meg hanem apukámmal is, a tesómmal is, keresztanyámékkal is.. nagyon szeretném, ha rendeződhetne a kapcsolatunk, mivel már csak 3 hétig leszek itthon és hiányzik, hogy régen mindenben támogatott és biztatott, most pedig már pokol vele az együttélés.
Köszönöm, ha végig olvastad!
22L
Végig olvastam, de sajnos nem tudom a választ.
Az biztos, ha az én lányom lennél, hatalmasan büszke lennék rád - ha ez ebben a helyzetedben számít valamit.
Már csak 3 hét, kibírod valahogy.
Életközepi válság elérhette anyukádat. Tudatában van annak, hogy a szüleitől már nem olyan sokára búcsút vehet. Nagyszüleid egészségi állapota mennyire van rendben? Élnek-e még?
Komoly stresszforrás lehet a közeledő gyász gondolata. Szülőktől búcsúzni még akkor is nehéz, ha nem volt mindig felhőtlen a kapcsolat, legfeljebb félig-meddig működött.
(Ez egy hihetetlenül nehéz időszak - gyakran a férfiaknak is, csak kevésbé látszik rajtuk - közelebbről viszont könnyen érzékelhető rajtuk a mélypontok kavalkádja.)
Valószínűleg depressziós is és kezdi feleslegesnek érezni magát - mivel sajnos a munkaerőpiacon a 45+ korosztálynak már kevesebb helyet "szoríthatnak" az ún. rugalmatlansági tényező miatt.
Mi a szakmája Édesanyádnak? Hivatásos Háztartásbeli volt, ameddig felnevelkedtetek a bátyáddal? (Erre utalhat pl. hogy apukád nagyon sokat dolgozik még most is...)
Nem szeretne véletlenül KITELJESEDNI TITOKBAN az életében még valamilyen formában? (Hiszen még nem annyira túl idős, gondolom.) Legfeljebb 50 egynéhány éves körül lehet.
Ui: Szerintem ebben az irányban kellene a megoldást is keresgélni...
Üdv: 46/N
Nem lehet, hogy anyud kétségbe van esve, hogy egyedül marad? Apukád külföldön dolgozik, bátyád elköltözött már, és most te is elmész. És most kétségbeesetten dühös a világra? Nem is igazán rád, nem a barátodra, hanem csak úgy, mindenre és mindenkire?
Megoldást nem tudom, és egy pszihológuson kivül még ötletem sincs (anyud nem fog akarni látni egy pszichológust, szerintem).
Ha én lennék az anyud, én büszke lennék rád!
3-as válaszoló vagyok.
Ajánlanék Édesanyádnak olyan egyházi közösségeket, ahol segíthetnek abban, hogy APRÁNKÉNT VISSZAÉPÜLHESSEN A MEGTÖRNI KÉSZÜLŐ, SIKERES ÉLETBE VETETT HITE! Persze ehhez sok-sok türelem és próbálkozás szükséges.
(Jobb az ilyesmit időben "elcsípni" - okosan teszed, hogy figyelsz minden apró jelzésére Kérdező. Felelős Szülő válik majd Belőled.)
Persze attól is függ(het) a végeredmény, hogy milyen felekezeti gyökereitek vannak több generációra visszamenőleg. Attól el lehet térni nyugodtan - ha nem vált be - nem tilthatja meg senki. Minden nézőpontot meg nem kell erőltetni vagy feltétlenül elfogadtatni Vele.
Azért nyilván nem lehet Őt hibáztatni, hogy előre nem tudhatta milyen lesz később a "világ", hogyan alakul az Élete, ha Ti felnőttök.
Ui: nem annyira késő a bánat, most még lehet lépéseket tenni a magányérzet fokozódásának elkerülése érdekében.
Eszembe jutott még, hogy a családsegítő szolgálatok KIFEJEZETTEN PÁRKAPCSOLATI TÖRÉSEKKEL/VÁLSÁGHELYZETEKKEL foglalkoznak - első körben azt is érdemes megpróbálni.
Helyi önkormányzat honlapja tájékoztat környékbeli (kimozdulási, kapcsolatépítési/kapcsolatbővítési lehetőségekről.)
Új hobbival is lefoglalhatja magát, abból pedig MUNKKAVÁLLALÁSI LEHETŐSÉG is kínálkozhat elég hamar. A választék elég széles - szerintem.
Várjuk a fejleményekről a beszámolót advent első vasárnapjáig!
2020. november 29. környékén NE FELEJTS EL írni Nekünk! :)
Ui: a jövő évi húsvéti naptárt még meg kell néznem az internetes naptárba, hogy milyen dátumra esik. Akkor is visszajelezhetsz az eseményekről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!