Megvetendő az, hogy sok mindent "alám tettek?"

Örökségből lakást kaptam, ahogy apám is anno. Apámat viszont "zsarolta" az anyja a lakással, nem vihetett haza akárkit, éppen ezért végül nem anyámat választotta, elhagyott minket.

Én nem hagynám ezt, adott helyzetben biztos megoldanám a helyzetet. Szerintem nem (csak) az számít, hogy mit adtak alád a szüleid, mit értél el, hanem hogy egy adott élethelyzetből, kellő elszántsággal, munkával, odaadással, mit értél el.

Nekem sem fenékig tejfel az élet, tavaly kutya nehéz évem volt, egészségügyi, családi, személyes problémákkal, mégsem adtam fel és mindennap tanultam, küzdöttem. Erre egy bizonyos szinten büszke lehetek. Lehetsz te úgyis naplopó senkiházi, ha nem örököltél lakást, hanem pl golddigger vagy, és egy válásnak köszönhetően szereztél saját lakást, és lehetsz úgyis értékes ember, ha dolgozol, tanulsz, odateszed magad az életben, csak éppen lakást örököltél.

Szerintem.

F

Jól le leszek pontozva, de ez legyen a lepontozók legnagyobb öröme az életben.

A 15-ös kiegészítésedet olvasva az fogalmazódott meg bennem hogy pontosan ez a baj a mai világgal. Anyagi javakban mérnek mindent az emberek. Előbb tekintenek valakit jó szülőnek aki mindent a gyerek alá tesz, de érzelmileg nem ad neki semmit, mint aki nagy szeretetben neveli fel, de anyagi javakat nem tud neki biztosítani. Holott a jó szülőség nem a pénzen múlik. Sokkal fontosabb az érzelmi biztonság, a jól funkcionáló család a pénznél. Sokkal többre megy vele az ember ha egy kiegyensúlyozott felnőtté érik a megfelelő érzelmi háttér segítségével, mintha anyagi biztonságot teremtenek neki, de közben szenved lelkileg.

Az én családom is burokban nevelt abból a szempontból hogy mindent alám tettek, mindentől megóvtak az életben, DE közben megvolt az érzelmi háttér, a szeretetteljes és összetartó családi élet. Anélkül semmit nem ért volna. Ha választhatnék hogy diszfunkcionális családom lenne de az anyagi része ugyanilyen jó lenne, vagy szegénységben nőttem volna fel és mindenért küzdenem kellett volna viszont érzelmileg a legnagyobb boldogságban és harmóniában, akkor az utóbbit választanám.

22! Általában ahol kevés a penz ott bizony vannak problémák és bőven van a feszültségből is ! Én meg egy olyan embert nem lattam aki tényleg boldog lett volna úgy hogy azon kellett gondolkoznia már 20.-an hogy mit főzzőn ami kijön pár forintból és hogyha kilyukadt a gyerek cipője min spóroljon vagy mit tud a zaciba adni hogy tudjon venni masikat ! Szerintem nem kell ragoznom.

Ha te is ott tartanal az eletben mint elég sokan itthon hogy 35 evesen is otthon lakik mert mire összegyűlne egy kis önerő annyira felmegy az ingatlanok ára hogy az a pár millió már semmit nem fog érni, és odáig jut hogy még az önerőt is hitelre veszi fel és gyakorlatilag a gyerekei is fizethetik majd akik nem hogy a 0-rol de majd a minuszbol indulnak.

De tok jó mert az anyjuk biztosított szeretetet amennyire tudott és azért azt nem hagyta hogy éhen haljon. Csodas élet

Gondolj bele, hogy ha a világ javai igazságosan lennének felosztva, akkor ez lehetne a norma, ahogy a dolgok rendben vannak.

A te dolgod az, hogy becsüld, és gyarapítsd amit kaptál, hogy majd többet adhass tovább.A szülő az íj, a gyermek a nyílvessző...

25, általánosíthatunk, akkor én is elmondom hogy a gazdag családokban mit láttam magam körül. Általában a gazdag családokban a pénz az úr és elhidegülve élnek egymás mellett, a szülők tárgyakkal kompenzálják az idő és szeretethiányt.

Még mindig jobban jár aki lelkileg nem szenved (mert annál rosszabb nincs) mint akinek megvan mindene aminek a nagyrésze egyébként felesleges.

A szeretet és a törődés soha nem felesleges.

Engem anno felpofozott anyám amikor azt mondtam hogy a fél szelet kenyér kevés az 1 szelet párizsival nagyon éhes vagyok, a legócskább használt ruhákban jártam, mosdani hetente 1-szer engedtek, folyamatosan ment a veszekedés a kevés pénz miatt, apám anyám megvert rendszeresen, rajtam azaz rajtunk és a testvéreimen vezették le a pénzhiány feszültségét.

Ilyen az idili szegény család meg törödés meg a pénz nem számít.