Megvetendő az, hogy sok mindent "alám tettek?"
Nem tudom, miket kaptál, én szerintem azzal próbálnám meg viszonozni, valamicskét visszatörleszteni az életnek, hogy az általad (jól) ismert, megbízhatónak és alkalmasnak tartott embereket szintén hozzásegíted a saját lehetőségeid szerint ahhoz, hogy ugyanazt, vagy hasonló sikert, beosztást, karriert érhessenek el, mint te.
Ennél konkrétabbat azért nehéz írni, mert nyilván nem mindegy, hogy milyen beosztás, milyen anyagi és eszközpark áll rendelkezésedre.
12-es
Ez nevetséges általában a koldusok meg földönfutók gyerekei szoktak ilyeneket mondani hogy jaj de jó volt a semmiből a nincsből 40 év munkája alatt elérni egy panellyukat meg egy kis 20 éves használt retek autót, miközben a gazdag ivadékja a gazdag kölyke már megszületésekor megkapta ezeket. Aztán még ezeknek a báró kölyköknek szokott fájni a létezés hogy oh de nehéz a pici szivecskéjüknek ők csak megkapták ez szenvedés bezzeg ha 50-60 éves napi 16 óra tanulás és munka elérték volna, na az többet ér mindennél.
Annyira utálom az olyan embereket, akik megvetik a náluk jobb anyagi helyzetben lévőket. Mintha megválaszthatnánk magunknak ezt.
Annyira gáz, amikor itt is azt olvasom, hogy “nem lenne pofám ilyet kérni” meg “örülj, hogy egyáltalán enni kapsz” meg “miért fogadod el?”. Mintha mások nem fogadnák el a szüleiktől, ha megtehetnék. Csak könnyebb így lehordani az ilyen embereket, mert nekik nincs pénzük. Mindenki elfogadná, hiába tagadja.
Egyáltalán nem megvetendő! Fogadj el nyugodtan mindent, csak becsüld meg ezért a szüleidet.
Engem leginkább az nyomaszt, amiről a 8-as és a 12-es írt. Az eddigi életem olyan volt, hogy sosem voltam igazán "mély vízben", nem igazán tudtam megvalósítani magam tanulás által, ezért nincs meg az a belső függetlenségem, magabiztosságom, mint másnak az én koromban. Tulajdonképpen olyan lettem, mint egy nagy gyerek (bár a történethez hozzátartozik, amit nem írtam le, hogy másban meg nagyon diszfunkcionális ez a család, és ezt viszont jobban megszenvedtem, mint mások). Szerintem azért van ez, mert eleve úgy nőttem fel, hogy nekem nem kellett igazán azzal terveznem, hogy én kiválasztok egyvalamit, és arra mindent felteszek, és mindent beleadok. Ez nagyon rondán hangzik így leírva, de sosem erőltettem meg még igazán magam (de mielőtt nagyon utálna mindenki, leírom még egyszer: ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem szenvedtem). És az a legfurább ebben, hogy mellette nem vagyok buta; én nem a gazdag, elkényeztetett, de mindenhez hülye diák voltam, hanem pont olyan, aki mindenben jó volt. Tehát az adottságaimból bőven telt volna arra, hogy önállóan megteremtsem az életem. Csak motivációm nem volt, mert sose tudtam, hogy akkor most nekem mi a jövőm. És a legfurcsább az az egészben, hogy úgy érzem, a szüleimnek ez mintha jó lenne. Mintha apámnak annál jobb lenne, minél tovább kell gondoskodni rólam.
De mindegy, elkalandoztam. Azt akartam mondani, hogy amellett, hogy ez nem saját teljesítmény, nagyon nyomaszt a zsarolási potenciál. Amikor apám dühös lesz, akkor el-elhagyják olyan utalások a száját, hogy "nélküle sehol sem tartanánk", meg hogy "majd elmész dolgozni nyolc órában, aztán megtudod, milyen a valódi élet" (megjegyzem, jelenleg is dolgozok home officeban, de az igaz, hogy így nem nagyon tudnék tanulni). Szóval állandó félelmem, hogy mikor fog ez majd később előkerülni. Egyvalamit már megtanultam az élettől: semmi sincs ingyen. Az se, amire azt mondják, hogy ingyen van, mert ajándék. Talán egyedül az van ingyen, amit egy hívő vallásos ember ad.
Nem megvetendő az, hogy a szüleid mindent alá tettek, az a megvetendő, ha azt érzékelteted másokkal, hogy alacsonyabb rendű, mert nekik nincs annyi mindenüket, mint neked.
Általában emiatt utálják az ilyen embereket. Mert - tisztelet a kivételnek -, tulajdonképpen fel sem fogják, milyen keserves dolog önerőből megteremteni pl. egy lakást vagy kocsit vagy középosztálybeli életszínvonalat, és ezt szeretik érzékeltetni is. Nekünk is volt(!)ilyen ismerős baráti pár, mindent a szülőktől kaptak és folyton felvágtak még előttünk is, meg úgy tettek, mintha azok, akiknek nincsenek ugyanolyan körülmények, maguk tehetnének róla.
A többség sajnos ilyen, talán nem is tudatosan, csak szimplán nem látja, hogy mekkora szerencséje van. Aztán -ismétlem, talán nem tudatosan - hergeli vele a népet.
Közel volt a húsosfazékhoz?
A faluban ahol sokáig éltem úgy lettek páran milliárdosok amikor eljött a rendszerváltás a földeket lefoglalták hogy mától kezdve akkor ez már magántulajdon a teljes eszközparkkal együtt(ugye amikor hatalmas földje van valakinek meg több 100 millió forint értékü eszközparkja nem túl nehéz tovább növelni a vagyont), akik meg nem voltak közel a fazékhoz szar földeket kaptak és keveset tulajdonképpen maradtak szegények.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!