Meddig elvárt, hogy a gyerek kiszolgálja a szüleit?

Azért érdekes, hogy mindenki rögtön benyeli, hogy a szülők milyen rabszolgatartók!

Mert szerintem itt csak az a gond, hogy mindezt csak a lánygyerektől várják el. Amúgy nyilván a család összes tagjának hozzá kell járulnia, hogy rend legyen a házban és a ház körül is. Mindenkinek idejétől és erejétől függően.

Persze, tinédzserként az ember világfájdalomnak éli meg, ha egy seprűt vagy szivacsot kell vennie a kezébe, de huszonévesen már elég gáz az ilyesmin "sírni".

Ha meg tényleg úgy éli meg a kérdező, hogy kihasználják, mi gátolja meg abban, hogy elköltözzön? Saját bevallása szerint jól fizető állása van.

Én azt gondolom, hogy a szülők részéről nem kedvesség, hogy ott lakhatsz náluk hanem ez az alap. Egy gyereket el kell tartani, fel kell nevelni és ezt nem kedvességből kell tenni a szülőknek hanem kötelességből. Ez a normális, hogy ha gyereket vállalok akkor nem a híd alatt hagyom hanem nyílván velem él.

Ahogy nő a gyerek szépen belehet vezetni abba milyen feladatok vannak a házban és a ház körül, hogy megtanulja.

A házi munkáról az a véleményem, hogy én gyakran azt látom, hogy a ház körüli munkák gyakran egy ember vállára nehezednek egy családban és akire nehezedik az egy idő után nagyon megunja, hogy mindig ő takarít a többi után és ez teljesen jogos. Nagyon sok háztartásban ez vagy az anyára háruk vagy a lánygyerekre. Ha több lány van, akkor általában a legidősebbre, de persze vannak kivételek. Szerintem az a baj, hogy mindig van egy ember, aki a legtöbbet takarít, pakol a többi után és a többiek belekényélmesednek ebbe. Úgy vannak vele, hogy majd xy úgyis megcsinálja, majd ő úgyis rendet rak én bemegyek lefekszek. Sok családban van ez, de persze tisztelet a kivételnek. Talán a te családtagjaid is belekényelmesedtek ebbe, hogy mindent te csinálsz és már ilyen szobalány szerep a tiéd. Ez nem fair. Én azt gondolom minden családban felkéne osztani, hogy ki mit csinál. Nem egy embernek kellene csinálni szinte mindent. Nyugodtan megfoghatja a fiú tesód a seprűt vagy a főzőkanalat, nyugodtan elmosogathat nem lesz leprás tőle.

Az írásodból nekem úgy tűnik, hogy a szüleidnek tetszik, hogy sok mindent megcsinálsz a ház körül és ezt nagyon hiányolnák ha elmennél és mérgesek, hogy elhanyagolod a munka miatt az utánuk pakolászást.

Illetve azt se felejtsük el, hogy már 24 éves vagy. Nem élhetsz örökké a szüleid nyakán. Előbb-utóbb úgyis el kell kezdeni önálló életet élni. És akkor legalább akkor takarítasz amikor te akarsz és annyit dolgozol amennyit te akarsz.

ja mert tok jo buli minden honapba kiadni egy szazast lakhatasra, ami sosem lesz az ove.

Vegyen fel hitelt, annak a torlesztoje szinten megall max 100nal, de ott legalabb van feny az alagut vegen, egyszer az o tulajdona lesz amiert havonta fizet.

Nem olvastam el az előző hozzászólásokat. Szerintem ugye a szüleidnek eleve kissé torzult volt a hozzáállása, és ez az eltelt cirka 24 év alatt beléjük rögzült. Vagyis úgy érzik, nekik az "jár", hogy te mindent elvégezz nekik. Ez semmiképpen nem tekinthető normálisnak. Az a normális, ha egy felnőtt lány szeretetből és szívességből tesz meg mindenfélét, amivel a szüleinek segíthet, nem pedig elvárásból.

Ahogy elnézem, neked két választásod van. vagy maradsz továbbra is otthon, és akkor el fogják várni tőled, hogy mindent megcsinálj, vagy inkább külön költözöl, és elkezded az önálló életedet élni. Ha nem arról van szó, hogy nem engedheted meg magadnak az albérletet pl. akkor valószínűleg ez lenne a jobb megoldás a számodra. A szüleid persze simán lehet, hogy ettől is vérig sértődnének, de azért végső soron mégiscsak a te életedről van szó.

24 éves vagy, a szüleid kb. 45 vagy 50, szóval tudnak magukról gondoskodni amennyiben nem betegek. Ha otthon laksz alternatívaként adj pénzt a rezsibe, és beszéld meg velük, hogy a munka mellett kevesebbet tudsz nekik segíteni és mikor teheted költözz el, mert őszintén szólva igen érdekes elképzelésük van és inkább a paraszti világ korszakát idézi. Azt megérteném, ha a szüleid betegek lennének és segíteni kell nekik, de mivel testvéred vagy testvéreid is vannak azt csak is úgy, hogy egymást segítve, magyarán ne rád hárítva mindent. Nem szuperman az ember.

Felnőtt ember vagy, van munkád, tehát itt az idő, hogy a fiú testvéred is besegítsen nekik, de azt azért le kéne velük tisztáznod, hogy egészséges felnőtt emberek, nem a gyerekeid a szüleid, hanem pontosan fordítva, ők a szüleid, akik el tudják látni magukat is és a háztartást is, gondolom ők is dolgoznak még. Igenis segítsen a testvéred is nekik. Csináljatok egy tervet ki miben segít a háztartási munkában, a rezsi költségben és stb.

Én szülőként biztos nem csinálnám ezt a gyerekemmel, sőt minél előbb önállóságra nevelném, és tisztelném őt, mert emberi joga ugyanúgy a szülője tisztelje. Jó úton vannak afelé a szüleid, hogy te benned fixálódjon, hogy a párkapcsolat egy szar, és arról szól, hogy a megszült gyereket cselédnek tartsák. Oké, hogy otthon lakhatsz, de neked is jogod van emberséges körülményekhez.

Én késői gyerekként születtem, így mióta az eszemet tudom a szüleim mindig "öregek" voltak. Volt egy 8 évvel idősebb fiútestvérem is, aki viszonylag korán nősült és utána az ország másik felében élt.

Amikorra talpra álltam már erkölcsi értelemben szó nem lehetett a költözésről, mert úgy anyagilag mint fizikailag rám voltak utalva a szüleim.

Ettől nekem még volt egy saját életem, családom lett, teljes önállósággal.

SOHA, egyetlen percig nem bántam meg, hogy megtanultam sütni-főzni-mosni-vasalni-takarítani és úgy összességében a jég hátán is megélni a nememtől és a bátyámtól függetlenül, mert ez csak a hasznomra vált.

Ha külön éltünk volna, a szüleimmel szemben mindig lett volna bennem az, hogy segítem őket tevőlegesen, ebben kifejezetten szerencse volt, hogy együtt éltünk és nem kellett utazgatnom hozzájuk semennyit.

Soha nem volt cselédkomplexusom, amit megtettem a családnak, azt magamért is meg kellett volna tennem, ha külön éltem volna, az eltérés nem volt akkora, hogy szóra lenne érdemes.