Meddig elvárt, hogy a gyerek kiszolgálja a szüleit?

24 éves lány vagyok. Kis korom óta elvárják a szüleim, hogy mivel lány vagyok, én vezessem a háztartást, főzzek, takarítsak itthon (a bátyámtól ez sosem volt elvárás, "hisz ő fiú, nem kell tudnia főzni").

Sok éven keresztül teljesítettem minden utasításukat, miközben valahol úgy éreztem, bejárónőként tekintenek rám, akit bármikor elő lehet rántani. De mégiscsak ők a szüleim, tartozom nekik, amiért eltartanak (utóbbira számos alkalommal emlékeztettek, így ez a megközelítés épült belém). Illetve, hogy "egy nőnek kötelező tudnia főzni, takarítani, fuvarozni a szüleit, hétvégén a kertet karbantartani, segíteni, ahol tud".

Ugyanakkor nekem nincsenek olyan ambícióim a közeljövőben, hogy családot alapítsak, anyává váljak, vezessem a saját családomat (nem mintha gond lenne, ha valaki ezt szeretné! ez saját döntés) Az utóbbi években sikerült egy viszonylag jól fizető állást találnom, a jó fizetés ára azonban, hogy szinte minden nap 8 mellett napi 1-3 órát is túlórázom. Nem könnyű, de ezt szeretném csinálni, emellett azonban hétköznap semmi időm nincs házimunkákra, hétvégén pedig szintén kevesebb mindent csinálok, mert kicsit fáradtnak érzem magam a hétköznapok megpróbáltatásaitól, a sok stressztől.

A szüleim azonban egyfolytában a szememre vetik, hogy helytelen, ahogy cselekszem. Nem értékelik/támogatják, hogy szeretnék saját karriert építeni. Továbbra is itthon lakom, amiért cserébe továbbra is elvárják, hogy mindenben segítsek nekik.

Önzőség a részemről, hogy az energiáim nagy százalékát fektetem a munkámba, és egyre kevésbé szolgálom ki őket? Tudom, hogy rendes tőlük, hogy megengedik, hogy itthon lakjak, és ne kelljen albérletre költenem.

De meddig elvárás a gyerektől, hogy kiszolgálja a szüleit, és mikortól lesz ez inkább szívesség?