Egy szülő hogyan reagálna, ha egy ilyen lánnyal járna a gyereke?

Hihetetlen, hogy mennyi rosszindulatú ember van itt. És ha te lennél beteg? Hogy írhattok ilyeneket valakinek? Könyörgöm, emberek vagyunk. Most komolyan, nincs olyan ember akivel nem lesznek problémák. Lehet, hogy kicsit kevesebb, lehet, hogy kicsit több. Attól, hogy valaki nem mentális beteg lehet, hogy a pénzedre hajt, lehet, hogy hazudozni fog, lehet, hogy meg fog csalni, lehet, hogy verni fog. Pedig elméletileg "egészséges". Akkor miről beszélünk? Ezer rosszabb dolog van attól, hogy valaki mentális betegséggel küzd. Ettől nem lesz rossz ember. Nem lesz rossz barátnő/barát. Ezeket lehet korrigálni, lehet rajtuk javítani, lehet velük együtt élni. A barátom is mentális beteg, én pedig gyógyult anorexiás vagyok. A barátommal semmi gond nincs, tökéletesen boldoggá tesz, vannak nehezebb és könnyebb időszakok, mint minden ember életében és minden kapcsolatban, de nagyon szeretjük egymást és bármeddig támogatni fogom. Engem egyáltalán nem terhel le ez az egész, szeretem és sosem érezném tehernek azt, hogy neki segítsek. Ő is rengeteget segít nekem, nem akadályozza a kapcsolatunkat egyikünk állapota sem, néha sok türelem kell hozzá az biztos és néha hozzám is, de ezt megtesszük azért akit szeretünk. Egy kapcsolatban elengedhetetlen a türelem, anélkül együtt élni is lehetetlen, hiszen össze van zárva két ember minden problémájuknál, minden rosszabb vagy hisztisebb vagy nehezebb napjuknál, ez egy normál kapcsolatban is így működik. Kérdező, kérlek ne hallgass a rosszindulatú kommentelőkre, ha az én fiam lenne a barátod akkor biztos arra ösztönözném, hogy támogasson (természetesen amíg ez neki nem túl sok vagy amíg neki is jó a dolog, nem teljes önfeláldozásról beszélek), biztos vagyok benne, hogy rengeteg szerethető tulajdonságod van, ezekre kell koncentrálni és fejleszteni, mindent meg lehet oldani kellő akaraterővel. Attól, hogy nem tűnik el egy betegség lehet vele együtt élni. Viszont a barátod érdekében te is legyél nagyon nagyon erős, a párunk öngyilkossága szerintem a világ egyik legszörnyűbb dolga, ne kelljen ezt átélnie. Mindig van miért élni :) Ettől függetlenül az ő szüleit is teljesen meg tudom érteni, sőt, a normális hangnemben leírt kommentelőket is hiába gondolom máshogy. És hidd el, ha a szülei elég normálisak akkor el fognak fogadni, ha látják, hogy boldoggá teszed a gyereküket és nincs probléma. Kívánom nektek, hogy legyetek nagyon boldogok :)

Nekem borderline barátnőm van.Az én családomban is van depresszió,szülés utáni depresszió,öngyilkossági kísérletek,befejezett öngyilkosság,anyukám is borderline,húgom evészavaros,és még sorolhatnám,az övében is bipol,meg borderlineok.Én ADHD-s vagyok,és ha függő nem is,de abúzusaim azért vannak.Alapvetően én nem kötődöm senkihez,nem szeretek senkit,amolyan "tanult" érzelmeim vannak mint egy autistának,és nagyon könnyen irányítom.Édesanyám érzelmi hullámvasútjához hozzászoktam 25 évem alatt,és tökéletesen hidegen hagy konkrétan bármi.Mindig szoktunk barátnőmmel nevetni,hogy nem lehet érzelmileg zsarolni,ha nincsenek érzelmeid...Én egy nagyon mély,és hideg tó vagyok érzelmileg.Ő meg az óceán,ami hol iszonyat viharos,hol csendes napsütéses.Nekem nagyon kevés lány tudja fenntartani a figyelmemet,ezt viszont abszolút megkapom tőle,és ezért a magam kis "módján" nagyon szeretem.Én azt gondolom hogyha nem védene a saját patológiás érzelmi világom,borzasztó nehéz helyzetben lennék.Azt megtudom érteni hogy nem mindenki tudja tovább tenni a dolgát rezzenéstelen arccal,ha a párja öngyilkossággal fenyegetőzik.Úgy érzem valahol ha valakinek van ebben tapasztalata,feltudja mérni hogy mikor van annyira beszűkülve a másik tudatilag,amikor reális a szuicidum veszély,és mikor inkább a dramatikus manipuláló,csak pont annyira ütöm szét magam hogy mindenki megijedjen.Én alapvetően ha úgy ismerem majd a fiamat/lányomat,hogy ezt tudja kezelni,akkor áldásom rá.Annyi szent hogy nem unalmas az élet veletek :D

#33: "Annyi szent hogy nem unalmas az élet veletek :D" Na, ez kemény. Szinte passzoltok, és sok boldogságot. De veled nincs igazi motivációja gyógyulni, és ha téged bármi miatt elveszít, annyira sem lesz felkészült, mint nélküled.

Hát rendesen szedi a gyógyszereit,viszonylag rég volt velük “játék”.Már a terápiát sem nagyon mondja le,csak nagy ritkán.Egyébként magához képest óriási a fejlődés és a gyógyulás,de a legtöbb embernek így is rengeteg lenne...Legalábbis én így veszem észre,de lehet ez is csak egy életen át tartó színjáték része. :D

Annyit még hogy húgom evészavaraiért egyértelműen anyám borderlineja a felelős,persze ő ezt hülyeségnek tartja.