Meddig normális egy gyereknek otthon lakni? És a szülőknek hány éves koráig illene ezt "csendben tűrniük"? Egyáltalán a szülő vagy a gyerek hibája, ha nem kötözik el "időben"?

#30 "Mit csináljon a szülő olyankor, ha a felnőtt gyerek nem akarna menni a lakásból, mert ő még kényelmesnek érzi"

Gyereke válogatja, de nálunk az egyik tesómnál volt gond a leválással. Tisztességgel tanult, dolgozott, de valahogy mindig elfolyt a pénze, nem voltak tartalékai, otthon jól elvolt és nem látszott, hogy harmincon túl ezen változtatni akarna. Egy darabig ment szép szóval, hogy tartalékoljon, de nem ment neki. Végül közölték vele, hogy amíg otthon lakik, a fizetése harmadát félre kell tegye. Hivatalosan az volt az indok, hogy arra az esetre ha nem bírnák a szülők a lakhatással kapcsolatos költségeket, de - tudtommal - soha nem nyúltak hozzá. Így azért idővel összejött egy garzonra való, aztán összejött egy igen erő személyiségű nővel, akit feleségül vett és most a felesége szüleivel élnek együtt az asszony pedig az ő pénzét is beosztja. Remélem, hogy neki jó így.

Lehet a szülőket és a nevelést hibáztatni, de nálunk 4 gyerekből lett 2 hamarabb és 2 később önállósodó, de úgy is fel lehet osztani, hogy 2 takarékoskodó és 2 kevésbé takarékos. Van takarékos-önálló, de takarékos-sokáig otthon lakó is. Nincs általános recept, ami mindegyik gyereknél jól működne, egyénileg kell megtalálni az optimális megoldást.

Bármeddig normális, mivel mindenki másmilyen élethelyzetben van, és mindenkinek, aki otthon lakik, megvan erre az oka. Senkinek sem kellene ilyesmi alapján ítélkeznie a másik felett.

Itt van egy cikk, amiben felsorolnak néhány példát a sok közül:

[link]

Ha pl:ovrosnak tanul akkor tovább mert 200%-osan tanulni kell

De ha pl: kőmüvesnek akkor kevesebb ideig mert akkor jobban tud dolgozni mellete

Ez a saját vélemenyem

Leszel szíves beprotezsálni engem egy olyan munkahelyre, ahonnan nem dobbak ki aznap, csak mert a kedves vezető észrevette a hallókészüléket

vagy éppenséggel a jóakaró munkatársak lobbizzák ki nála, hogy dobjon ki mert nem tudnak velem együtt dolgozni.

Ha sikerül, költözök.

37f

szerintem a párválasztás sokat nyom a latba, emiatt már szerintem a kérdés szempontjából fontos a nem is.

egy 18 éves lány simán összejöhet egy 25+ éves sráccal, akinek van már egzisztenciája, akkor miért ne költözhetne hozzá.

srácként nyilván más, általában egykorú vagy fiatalabb lányok jönnek szóba, így ha még egyetem is van, akkor 23 éves kornál előbb nem igazán releváns az albérlet a keresetek miatt.

Én végül sajnos öröklés miatt 24 évesen jutottam lakáshoz, bár ne így lett volna. Vannak előnyei és hátrányai is, én sosem értettem azokat a fiatalokat, akik minden erejükkel az elköltözésen voltak és kvázi menekültek a szülői házból. Nem 30 éves mamahotelesekről beszélek, hanem mondjuk már 20 évesen inkább bevállaltak egy párkapcsolatot a közös bérlés miatt, vagy mert különköltözni menő és ezt demonstrálni akarták az ismerőseiknek.

így, hogy lett egy lakásom nem igazán élem meg ezt hű de nagy felszabadulásként, az ölembe hullott, ez van. mindig szívesen látom a barátaimat és ha egy lánnyal is komolyra fordulna a dolog, legalább lenne hol együtt élni.

25f