Meddig normális egy gyereknek otthon lakni? És a szülőknek hány éves koráig illene ezt "csendben tűrniük"? Egyáltalán a szülő vagy a gyerek hibája, ha nem kötözik el "időben"?

Azt hiszed van valami varázs szám?

Addig, ameddig az összes szereplőt nézve több a haszna.

Ameddig úgy érzi a gyerek, hogy nem tud a saját lábán megállni.

Azonban ezt nem kell minden esetben eltürni. Ha a gyermek akár 30 évesen is dolgozik, spórol és célja is hogy elköltözzön akkor teljesen rendben van.

De ha 20 éves, nem dolgozik (és nem is tanul!), nem spórol, nem gyűjt és nem is tervez előre akkor mehet amerre akar.

A tanulmányaim alatt végig fizették a legfontosabb kiadásokat, viszont szórakozni például a saját pénzemből kellett, minimális volt a zsebpénz. Diploma után pedig az első fizetésemig állták az albérletet, mert úgy döntöttem, hogy ott akarok élni, ahol az egyetemet végeztem. Ebben egyeztünk meg már az egyetem legelején, hogy támogatnak az első fizuig. Ez tök jó volt így.

A nővérem a suli után visszaköltözött a szülői házba és később odavitte lakni a barátját is. Ez így ment 3-4 évig, onnan járt dolgozni. A pasija az utolsó fél évben már nem járt el sehova, munkanélküli volt. Nem adtak haza semmi pénzt, csak néha bevásároltak 10-20.000 Ft értékben. Apámnak nem tetszett, de Anya mindig is tyúkanyó volt, akinek a csibéi a legfontosabbak, így sose szólt rájuk és nem is kért pénzt.

Aztán nővéremék szakítottak, a tesóm összejött egy másik palival és együtt elköltöztek messzire.

Tudom, hogy bármikor visszamehetnék oda, de magamtól soha nem mennék. Felnőtt vagyok, nem bírnám elviselni, hogy anyáskodnak felettem/utasítgatnak.