Szülők, hogyan fogadnátok, ha a gyereketek le akarna mondani az örökségről?

De mèg mindig nem tudjuk, mi ertelme ennek.

Ha egy olyan utolsó gerinctelen suttyónak tartod a testvéred, hogy szerinted összeveszne veled az örökségen, akkor hogy szeretheted? Mit lehet egy ilyen emberben szeretni? Hogy lenne jó kapcsolatotok, miközben ez a véleményed róla?

Ha nem ez a véleményed, szerinted nem ilyen, akkor mrg mit akarsz megelőzni?

Hülyesèg az egész, amit írsz.

Erről beszéltem, fogalmad nincs a világról meg úgy en bloc az életről, nulla élettapasztalatod van, se kutyád, se macskád, csak egy elcseszett életed valószínűleg a szüleid miatt, és ezt vetíted ki mindenkire. Sajnálni csak téged lehet, mert nem is tudod elképzelni, hogy egy szülő-gyerek kapcsolat lehet jó és kiegyensúlyozott úgy is, hogy jogok és kötelezettségek is szerepelnek benne. Sőt csak így lehet jó.

Legközelebb pedig írd ki normálisan a kérdésed, az összes részlettel, és ne utólag kerekedjen a sztori valami tökéletesen mássá.

". El akarok szakadni a családomtól, mivel számomra ez egy mérgező környezet, mint ahogy ezt már korábban is írtam. Ennek a folyamatnak ez egy lépése. Érzékeltetem velük, hogy nem zsarolhatnak érzelmileg azzal, hogy ők megtettek értem mindent (lásd fent, mártír szülő)."

Ehhez nem kell lemondani semmiről. Simán ott hagyod őket és megszakítasz velük minden kapcsolatot.

"A lemondás pedig azért jobb a visszautasításnál, mert megjelölhetnek más örökösöket, ha akarnak. Azért ezt a lehetőséget szeretném megadni nekik."

Tehát xar xemet emberek, de azért te lehetőséget adnál nekik.

Totál értelmetlen baromság az egész, amolyan "bibibi, nekem nem kell majd az örökség, én önálló nagyfiú vagyok" hangulata van, ami egy 10-13 évesnél még elmenne, idősebbnél már röhejes.

Apámmal nem tartom a kapcsolatot több mint 20 éve. Ha meghalna és örökölnék valamit, simán tovább adnám egy alapítványnak.