Boldogtalan vagyok a szüleim mellett, mit tegyek?

20 éves vagyok és a szüleimmal élek. Már dolgzom, de teljesen úgy élek mint egy zárdában. Munka után azonnal haza kell mennem, és ha 30percet kések már kérdőre vonnak. Iskolás korombam sem mehettem sehova, barátaim alig vannak. Régen szerettem volna edzőterembe járni legalább azért, hogy kimozdulhassak itthonról, de a szüleim azt is megtiltották. Apám azt mondta, hogy megvesz itthonra minden gépet, csak ne menjek sehova. Mindig azt hangoztatják, hogy milyen elitélendő és erkölcsetelen dolog ha egy nő szórakozó helyekre jár, főleg férfi társaságában. Annyira belémnevelték ezt és eltiltottak mindentől, hogy 20évésem mégcsak nem is csókolóztam. Az unokatesóm 9évvel idősebb nálam, és 18éves korában szült. Apám szerint a csálad szégyene, és nem is nagyon tartjuk velük a kapcsolatot. Szerintem nem elitélendő, azóta férjhez ment és szép családja van, teljesen normális életet élnek. Úgy érzem magam, mint egy észak koreai polgár, talán csak akkor van esélyem úgy élni ahogy szeretnék, ha elszököm itthonról és másik városba költözöm.