Megharagudnál, ha a gyereked pszichológushoz fordulna, hogy feldolgozza/átalakítsa a tőled kapott káros mintákat?

'hogy azok a szülők akik "ilyenek" valahogyan ők is ilyenek lettek és ezen'

Igen, visszamehetnenk az osemberekig.

Ez elég összetett dolog, de kérdés, hogy bármelyik fél korábban elkezdte e volna megbeszélni a dolgot?

Lehet, hogy ő nem is tudja, hogy ez akkora probléma lenne, amivel foglalkozni kell.

Másrészt, azt szem előtt kell tartani, hogy napjainkban nagyon jó lehetőségek vannak a személyiségfejlődésre. Elég, ha egy ambiciózus, 12 éves gyerek megnéz heti pár pszichológia témájú Youtube videót, hamar fölé tud kerekedni egy reál beállítottságú felnőttnek. Biztosan mindannyian tudunk olyan példát, amikor a gyerek olyat kérdezett, vagy mondott, amire a felnőtt nem tudott reagálni.

Nekem is nagyon nagy hátrányt okozott a szülői nevelés, de idővel fel kellett ismernem, hogy ők is csak azt tették, amit akkor mindenki más is. Akkoriban jó szülőknek számítottak.

Nyilván, ha a szülőnek van egy szándékos, ártó életvitele, akkor egy szót sem szólhat azon kívül, hogy bocsánat kér. De ha pl egy korai válás miatt az anyuka egyedül marad, és akar, de valami miatt nem tud új kapcsolatot nyitni, akkor a "Kívánom, hogy neked sikerüljön" lehet a megfelelő hozzáállás.

Rosszul esne, mert ez azt jelentené, hogy én szülőként valamit nagyon elrontottam, és nem voltam arra sem képes, hogy ezt észrevegyem. És mivel a gyerek nem hülye, biztos jelezte nekem a gondot, de én nem vettem észre.

Mondom ezt úgy, hogy még nem vagyok szülő, viszont én gyerekként jeleztem a gondokat anyámnak, és ő hál Istennek kapcsolt is (nem brutál nagy gondokra kell gondolni, de gyerekként fontos volt). Annak ellenére, hogy ő olyan mérgező anya mellett nőtt fel, hogy az a mérgező ember iskolapéldája volt.

Ebből én is tapasztaltam gyerekként, gondolkozom is a pszichológuson.

Ez nagyon jó kérdés, és érdekes eszmecsere alakult ki. Én is járok pszichológushoz, önismeret miatt. Óhatatlanul előjönnek a hozott szülői minták.

Azt gondolom, amit már elkezdtek feszegetni néhányan: a szülők is valakinek a gyerekei, és ők is hozták ezt a mintát. Elég csak elolvasni Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyvét. Nem feltétlenül rossz a minta, hanem ha pl. azt látta egy lány otthon, hogy az anyukája az erősebb egyéniség, akkor ő is olyan lesz. Tesómmal sokat beszélgettünk a szülői mintákról, és egyértelműen felfedeztük azt, ahogyan mamánk bánt anyával és a testvérével, meg ahogy anya bánik velünk. Ugyanaz a minta a nagytestvér-kistestvér párosra :) Ez teljesen tudattalan, szerintem.

A másik dolog: minden gyerek más, más a személyisége. Valakinek passzol a minta, valakinek nem. Valaki írta korábban, hogy nem lehet tökéletesen gyereket nevelni. Ezzel egyetértek. Pláne egy többgyerekes családban, ahol a gyerekek különböznek egymástól.

Nem feltétlenül rossz minta átadásáról van szó, hanem olyanról, ami lehet, hogy a mi életünkben nem működik. Pl. tesóm is domináns lett a kapcsolatában (ahogyan anyukánk), de rá kellett jönni, hogy az ő férjével ez nem működik. Azóta igyekszik egyenrangúként kezelni, és sokkal több kommunikációt iktat be. Többet, mint ami mi láttunk otthon. De ha pl. gyengébb férje lenne, akkor simán működne az otthonról hozott minta :D

Én ezt valahogy úgy élem meg, hogy kaptunk valamilyen mintát, ami nem feltétlenül passzol a mi egyéniségünkhöz vagy a mostani életünkhöz, és ezt kell kisimítani. Ez nem jelenti azt, hogy rosszul neveltek volna. Én legalábbis nem haragszom a szüleimre, szerintem jó értékrendet adtak át.

A pszichológusnál pedig nem úgy megy, hogy a pszichológus kijelenti: "ezt b'meg, milyen rosszul csinálták a szüleid." Egyáltalán nem. Nálunk többször kérdezte: milyen anyukám? Milyen apukám? Büszkék rám? Kifejezték ezt? Mit hozok tőlük? Rájön az ember, hogy sokszor azért viselkedünk úgy, még olyan helyzetekben is, amire nem gondolnánk, mert ezt hoztuk otthonról. Én nem szívesen beszélek az érzéseimről, de otthon sem beszélgettünk érzésekről. Ettől a szüleim még jó emberek. Szóval a pszichológus inkább tudatosít abban, hogy mi a hozott minta, és mi a saját egyéniséged. Onnantól kezdve már magad korrigálhatod úgy, ahogy neked tetszik. :)

Amellett érveltem, hogy szerintem a szülőnek nem kellene szégyenkeznie, ha a gyerek szeretné módosítani a mintát.