Mit tegyek hogy ne essen rosszul ennyire?

Évekkel ezelőtt elváltam és tavaly férjhez mentem egy özvegy férfihoz. Mindkettőnknek van egy lánya, az övé most múlt 24, az enyém 20. Tőlünk külön élnek.

Én tisztában vagyok vele hogy mindketten a saját gyerekünk iránt tartozunk anyagi és egyéb felelősséggel. Mégis van valami ami nagyon-nagyon bánt. Férjem jól keres, mindent megadott lányának. Egyetem, jogosítvány és kocsi, plusz dolgok. Anélkül hogy a lánya dolgozott volna egy percet is, megkapott mindent. Sőt kifogott egy vagyonos párt magának, plusz az apjától is csurran-cseppen pénz ha kér, még mindig nem dolgozik. Az én lányom anyagilag nehéz helyzetben van. Többek között hitelfizetésem miatt az anyagiakat alig tudtam finanszírozni, ezért nyáron folyamatosan diákmunkára járt. Továbbtanulás szóba sem jött, érettségi után gyorsan elhelyezkedett hogy legyen saját pénze és ne függjön tőlem. Most a virus helyzet óta rettenetesen hiányzik hogy felsőbb iskolája ill. szakmája legyen, de nincs miből. A lényeg, férjem családja jómódú, a lánya megkap mindent anélkül hogy tenne érte bármit is. Az én lányom hiába dolgozik, sosem fog elérni olyan szintet, hiszen ahhoz komolyabb iskola kellene. Én már nem tudom őt segíteni, nagyon rossz így élni, folyamatosan szembesülni vele hogy párom lányának mennyivel jobb és könnyebb élete van. Hiába tudom hogy párom nem hibás, állandó igazságtalanságot érzek amiért az én gyermekemnek nem ugyanolyan jó mint az övének. Az én gyerekemet nem segíti az apja, hiszen felnőtt már, plusz az apja messze él. Már magamban haragszom páromra és a lányára, hiszen ha testvérek lennének az enyémnek is járna ugyanannyi jó. Sokszor utaltam erre érthetően hogy bánt, de párom csak hallgat nem tesz semmit. Szerintetek sem kellene hogy segítse az én lányomat is? Gondolom nem. Miért érzem mégis magam ennyire rosszul?