Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Családos emberek, szülők!...

Családos emberek, szülők! Boldog életet éltek?

Figyelt kérdés

Tehát a tény, hogy van gyereketek, garantálja az örök boldogságot, a lelki békét, a kiegyensúlyozottságot, és elégedettséget? Vibrál még szemetekben a gyermekkori lelkesedés, ég bennetek a tűz? Élitek a világotokat bárminemű káros szenvedélyek, bogyók nélkül?


Igazából azért kérdezem, mert én gyerekkorom óta csakis a saját boldogságomat keresem, nem pedig a társadalom szemében akarok mintapolgár lenni. Van egy sajátos jellemem, amit tűzön-vízen átviszek, és számomra csak az a fontos hogy saját magamnak megfeleljek, mindezt teszem úgy, hogy a lehető legkisebb mértékben sem ártok másoknak. A belső világomban élem ki magam, saját célokért küzdök, élek, és élni hagyok. Bár így ebben a formában én maximálisan elégedett vagyok az élettel, mégis motoszkál bennem valami így 30 évesen, hogy ezzel az életvitelemmel soha nem lehet gyerekem. Van egy szegmense az életnek, amit tán sosem ismerhetek meg. Káros szenvedélyek nélkül, kiegyensúlyozottan és fitten élek egyedül, ezért kérdezem a gyerekes szülőket: van bármi olyan a gyerekvállalásban, ami mindezt felülmúlja?



2020. aug. 19. 18:32
1 2 3 4 5
 31/43 anonim ***** válasza:
76%

Ott bukik a mutatvány, kérdező, hogy fogalmad sincs a gyerekvállalás miértjéről. Normális ember azért vállal gyereket, mert szeretne az imádott párja génkészletét a sajátjával keverve "megalkotni" egy nagyszerű lényt.

Persze ez így nincs megfogalmazódva benne, hiszen nem is keresi az okát, hogy MIÉRT szeretne gyereket.

S ahogy 10-es briliánsan leírta, valóban rengeteg lemondással jár. Két évtizedig jegelheted a saját magadra vonatkozó terveidet, mert minden a gyerekről szól. Rengeteg bosszúsággal, idegeskedéssel, izgalommal is jár. Időnként keserűséggel, csalódottsággal is. Folyamatos készenléttel, 0-24 odafigyeléssel, türelemmel, még ha a tárgyalópartnereid felemésztették is minden energiádat, még ha a feleséged éppen "nehéz napjait" morzsolja, és minden rád szakad. És sorolhatnám napestig.

De! Mivel te már 30 vagy és nem az ezt az oldalt uraló kamaszok táborát növeled, hadd meséljek neked valamicskét a boldogságról. Először is, ha nagyon mélyen belegondolsz a múltadba, rájössz, hogy a boldogság sohasem jelen idejű. Később visszaemlékezve jössz rá, hogy akkor és ott boldog voltál, de amikor éppen megéled, csak örömöt érzel, és még azt is mindig megzavarja valami.

Másodszor pedig; a legnagyobb boldogság az, amikor valamely nehéz célodat eléred. És minél nehezebb, minél rögösebb az odavezető út, annál nagyobb a boldogság is, ha sikerrel zártad a projektet.

És mi lehet nehezebb, rögösebb huszonév befektetett szellemi, fizikai érzelmi küzdelme?

Tudom, hogy mindez pusztába kiáltott szó marad, és nem is hibáztatlak érte. A te nemzedékedet mi basztuk el, amikor erőn elül is megadtunk nektek mindent. és sohasem kellett megtanulnotok lemondani.

2020. aug. 20. 18:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/43 A kérdező kommentje:
31-es, ne csak a saját szűrődön keresztül nézd a dolgokat. Miért lenne baj az én nemzedékemmel? Mondok valamit. A földbolygó ökológiailag mérhetetlenül hálás lenne azért, ha mondjuk az emberiségnek csak a tizede rongálná folyamatosan ősi felszínét. Ha távolabbra tekintek, mint a személyes közegem, távolabbra mint magyarságom, de még annál is távolabb, minthogy az emberiség nevében beszéljek: minden állat és növény hálás lenne érte, ha nem szaporodnánk tovább. Ha kicsit mindenki visszavenne. Európa fejlett, és jó úton halad, mert sok ország őslakossága csökken. Viszont főleg a 3. világ és Ázsia még mindig mérhetetlenül szaporodik, és terjeszkedik tovább Európa felé is. Van például egy ilyen szemszög is. De olyan szemszög is van, hogy maximalista vagyok, és számomra két út létezik: vagy tökéletes gyerek, vagy semmilyen. Mivel egyelőre nem tartom magam olyan bölcsnek hogy tökéletes gyereknevelésbe fejest ugorjak, így kivárok. Ha beszélhetünk elrontott nemzedékről, az maximum amiatt lehetett, mert rengeteg szülő mindenféle bölcs előkalkuláció nélkül vállalt gyereket. A TV-re, az internetre bízta a gyereknevelést, vagy pont hogy mindentől tiltotta és emiatt vált instabil lelkületűvé a mostani 20-on éves generáció. Szerintem egy szülőnek minden esetben példamutatónak, és bölcsnek kell lennie. A majomszerű szaporodási ösztön önmagában nem elég. Ma mikor végigmegyek az utcán, fiatal anyák káromkodva tolják a babakocsit, 4 éves gyerek kezében már ott nehezedik a tablet, a gyerek szeme láttára dohányoznak és isznak a szülők, semmi kontroll, csak posztolgatják a gyereküket ki a közösségi oldalakra a gyerek beleegyezése nélkül, és a belőlük kapott lájkokból próbálják meg kiégett életüket legalább a közösség előtt boldognak beállítani. Rengeteg depressziós fiatal szülő él a környezetemben, akik irigy haraggal tekintenek rám minden esetben, hogy én "milyen gondtalan vagyok". Sok ember csak erre képes, gyűlölni azt aki gondtalan. Hát barátaim, mindenkinek ott az esély hogy boldog legyen. Nem kell arra haragudni, akinek végül összejön.
2020. aug. 20. 19:22
 33/43 anonim ***** válasza:
100%

"Másodszor pedig; a legnagyobb boldogság az, amikor valamely nehéz célodat eléred."


Ezzel valamennyire egyetértek, de ennek tényleg a saját célodnak kell lennie. Nem a másénak. Akinek nem volt soha célja a gyerekvállalás, azt nem fogja boldoggá tenni.

2020. aug. 20. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/43 anonim ***** válasza:
46%

Még a 9-es hszt írtam, sikerült alátámasztanod, hogy tényleg csak igazolást vársz arra, hogy miért szar gyereket nevelni.


Annyi féligazságot hordtál itt össze, hogy az ember csak fogja a fejét. Nézd, nem látsz bele mások életébe, utódot vállalni minden élőlény legősibb ösztöne, az, hogy néhányan ezt az ösztönt mostanság igyekeznek kiirtani magukból a szélsőséges individualizmus miatt (leöntve ezzel a bolygó kapitánya mázzal, lol), az pont egy beteg tünete az emberiségnek. Szabályozni kell a születésszánot, ez igaz, de míg Fekete-Afrikaban szülik halomra az aidses gyerekeket, addig a zoomerek lassan rituálisan öngyilkolják magukat azzal, hogy nem vállalnak gyereket. Nem ez a megoldás a környezetvédelem problémájára, mert attól, hogy te nem vállalod be, az afrikai, ázsiai be fogja, és abban nem lesz köszönet.

2020. aug. 20. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/43 anonim ***** válasza:
64%

Ösztönt nem lehet kiirtani. Ha valaki nem akar gyereket, azért nem kell harcolni, az úgy van. Pont ahogy a bababzik meg szaporodni fognak.


Nem tök mindegy neked, milyen emberek élnek a Földön, miután megdöglesz? Afrikainak nem akkora az ökológiai lábnyoma, mint egy európainak.

2020. aug. 20. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/43 anonim ***** válasza:

35: mondjuk a kérdező beszélt itt az emberiség nevében, szóval őt úgy tűnik érdeklik ezek a kérdések ;)


Egy afrikainak nem is, de egy kínainak lassan akkora lesz, inkább ennek vannak beláthatatlan következményei. De nem az a megoldás, hogy emiatt a nyugati világ ne vállaljon gyereket, mert akkor a saját maga ellensége lesz.

2020. aug. 20. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/43 A kérdező kommentje:
34-es, én sokkal komplikáltabban gondolkodom annál, minthogy az általad vélt igazolást keressem. De nem kárhoztatlak érte hogy így gondolod, mert amúgy tényleg ez a sztenderd. A legtöbb ember a világ igazolására vágyik, de legtöbb esetben úgy, hogy magában nem is mérlegel. Sokan úgy élnek, hogy "nem számít hogy érzem magam, az számít, hogy mit mutatok ebből a világnak kifelé!". Először mindenkinek el kell jutni fejben arra a szintre, hogy a SAJÁT elégedettségét találja meg, az őszinte vágyai után menjen, mindezt úgy, hogy közben a logikát is szem előtt tartja. Például hiába esnék szerelembe, ha olyan a partner hogy logikusan átlátom, nem lennénk jó szülők együtt, akkor nem vállalnék vele gyereket. Tudom, mert már keresztülmentem ezen nem egyszer, nem kétszer. Az szerelem múlandó, a bölcsesség örök. A rózsaszín ködön keresztüllátni ritka képesség, de szerintem érdemes megtanulni. Ha így tenne a világ, nem lenne a szülők 50-60%-a már a gyerek óvodás korára elválva.
2020. aug. 20. 20:15
 38/43 anonim ***** válasza:
31%
A legtöbb embernek elég egyszerű igényei vannak, neked is, hiába ez a bölcselkedés. Amiről beszélsz az nagyon jól hangzik, de a valóság nem ennyire fekete-fehér, és nem szeretnék személyeskedni, de itt bukik ki nagyon, hogy menyire fiatal lehetsz. Nincs ezzel gond, elettapasztalatot csak idővel lehet felszedni, másképp fogsz gondolkodni akar már 5-10 év múlva is. Mindenesetre szívből kívánom, hogy megtapasztald majd a szerelem érzését, aminek az is tudod magad adni, mert jó dolog a logika, de öregkorodban nem a jól végiggondolt, kontroll alatt tartott döntéseidre fogsz visszaemlékezni, hanem a szerelmed mosolyára. Racionális lények vagyunk, de érzelmesek is, ezt nem lehet felülírni.
2020. aug. 20. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/43 anonim ***** válasza:
67%

"De nem az a megoldás, hogy emiatt a nyugati világ ne vállaljon gyereket, mert akkor a saját maga ellensége lesz."


Még egyszer megkérdezem: és? 100 év múlva egyikünk sem él majd, nem mindegy, ki születik meg?

2020. aug. 20. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/43 A kérdező kommentje:
38-as, én nem változom. 30 vagyok, és mindig is hű voltam magamhoz. Szerintem az változik, aki sosem volt önazonos. Én 4 éves koromban is ugyan úgy gondolkodtam, mint most. Tehát, kerülve mindennemű civilizációs behatást, világ életemben igyekeztem megtalálni a saját utam. Legtöbb ember legkésőbb tinédzser korára már elfelejti a valós énjét. Mindenféle szerepeket aggatnak magukra az emberek, folytonosan megváltoznak, és még be is mesélik maguknak, hogy a változás jó, mert mindenhonnan ezt hallják. Pontosan látom a jövőm, az utam. 1-2 dolgot talán másként fogok gondolni/látni ahogy idősödöm, de a betonkemény alapok mindig megmaradnak. 30 éves vagyok, és 12 éves korom óta meditálok, életem nagy részét egyedül töltöttem, eléggé jól megismertem magam. Korlátaimat, lehetőségeimet. Többször is voltam szerelmes, mint mondtam, méghozzá a legkegyetlenebb módon. Sok ember azt hiszi, a szerelem az valami repeső boldogság, valami kizárólagos örömforrás. Az ilyen ember sosem volt szerelmes igazán. A valódi szerelem egy elsöprő erő, és csak az élheti meg teljes valójában, aki alapvetően mély érzelmű. Ahhoz persze, hogy az ember mély érzelmű legyen, kell egy alapbeállítottság, és egy őszinte önazonos életút. A szerelem egyik pillanatban endorfinnal tölti fel az agyat, és szó szerint meghülyíti az embert, olyan boldogságba hajszolja, amit hirtelen fel sem tud fogni, másik pillanatban viszont jön a szerelem sötét oldala, ami szintén az őrület határáig trancsíroz. Én ezt átéltem már nem egyszer, így viszont fel is tudtam mérni a rózsaszín köd vakító hatását. Ha ott és akkor azt mondom, oké, belevágok, ma már egy kegyvesztett ember lennék. Az alany(ok), akik iránt kialakult ez a csalfa érzés, azóta meghíztak, kiégtek. Tudom, mert ismerem őket még mindig. Ma már csak ostoroznám magam, hogyan szerethettem beléjük ilyen kegyetlenül? Nincs rosszabb érzés annál, mint mikor az ember magában csalódik. Dehát, az agy nem válogat. A szerelem egy fajfenntartó kémiai reakció, ami keveredik a civilizált érzelmekkel. Én ellen álltam, és áldom érte az eget. Ma nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy valaha összeálltam olyasvalakivel, aki most ilyen csúf és kietlen elméjű valaki lett. Van az a mondás, hogy "Később nem azt fogod bánni, amit tettél, hanem azt, ami nem tettél meg!" Na ezt a mondást azoknak találták ki, akik annyit hibáztak már életükben, hogy kell nekik egy eszmerendszer, ami mögé elbújhatnak. Én mindig a fejem után mentem, kis dolgokban hibáztam már, de nagy dolgokban soha. Ez adja nekem azt a szintű önbecsülést, amire szükségem van hogy teljes legyen az életem egyedül is. Nem tudnék olyan tudattal élni, hogy valaha is hibáztam olyan dologban, ami logikus előretekintéssel kikerülhető lett volna. De ahány ember, annyiféle eszmerendszer. Én sem értek másokat, a könnyelmű embereket, engem sem kell megérteni. Más úton indultam el mint a civilizációs norma, így teljesen más értékrend alakult ki bennem, más szempontok szerint fogom fel magam körül a világot. És arra is rájöttem, nem az számít hogy az ember mit tesz le az asztalra, csakis az, hogy közben hogy érzi magát? Egy ember milliárdosan is, 20 gyerekes családban is lehet boldogtalan, és egy nincstelen öreg koldus is lehet elégedett az életével, ha megtalálja a maga lelki békéjét. Az élet egyrészt rohadt bonyolult, másrészt viszont maga az egyértelműség, csak nem látunk kettőig se, mert a civilizáció minden erejével tereli az ősi énünkből fakadó gondoltainkat.
2020. aug. 21. 19:47
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!