Családos emberek, szülők! Boldog életet éltek?
Tehát a tény, hogy van gyereketek, garantálja az örök boldogságot, a lelki békét, a kiegyensúlyozottságot, és elégedettséget? Vibrál még szemetekben a gyermekkori lelkesedés, ég bennetek a tűz? Élitek a világotokat bárminemű káros szenvedélyek, bogyók nélkül?
Igazából azért kérdezem, mert én gyerekkorom óta csakis a saját boldogságomat keresem, nem pedig a társadalom szemében akarok mintapolgár lenni. Van egy sajátos jellemem, amit tűzön-vízen átviszek, és számomra csak az a fontos hogy saját magamnak megfeleljek, mindezt teszem úgy, hogy a lehető legkisebb mértékben sem ártok másoknak. A belső világomban élem ki magam, saját célokért küzdök, élek, és élni hagyok. Bár így ebben a formában én maximálisan elégedett vagyok az élettel, mégis motoszkál bennem valami így 30 évesen, hogy ezzel az életvitelemmel soha nem lehet gyerekem. Van egy szegmense az életnek, amit tán sosem ismerhetek meg. Káros szenvedélyek nélkül, kiegyensúlyozottan és fitten élek egyedül, ezért kérdezem a gyerekes szülőket: van bármi olyan a gyerekvállalásban, ami mindezt felülmúlja?
Én boldog életet élek. De nem a gyerekeim a boldogságom kizárólagos forrása, bár sok örömem van bennük. Nincs káros szenvedélyem, nem szedek semmit.
Igen, a gyereknevelés öröme felül tudja múlni mindazt, amit leírtál, ha van benned vágy arra, hogy szeretettel halmozz el valakit, és érte élj. A másért, vagy másokért való élet szerintem boldogabb élet, de ez egyéni.
Nézd, ezt egyedül Te tudhatod, téged mi tesz boldoggá, van e benned hianyérzet egy gyermek iránt, vagy inkább a szabadság tüze ég benned még 30 éves korod fölött is.. én éppenhogy 25 lettem, mielőbb terhes akartam lenni, mert mindennél jobban akartam anya lenni (sikerült is). De nem vagyunk egyformák! Én egy szóval nem állítom, hogy ez a jó, ez a normális, ez a követendő! Nem! Nincs olyan, hogy "követendő" életmód.. mindenki a saját sorsa kovácsa és azért felel. Valakinek az a tragédiája, hogy nem lehet gyereke, míg másnak az, hogy egy nem kívánt terhességből egy nemkívánt gyermeket nevel.... igen, ilyet is láttam, méghozzá közvetlen közelről.
Csak azért ne vállalj gyereket, hogy másoknak megfelelj, csak ha tényleg szívből vágysz rá. Rengeteg gyerekes anyától hallottam már azt is, hogy nem véletlenül nem vállalnak kistesót, mert egytől is kikészülnek...
Annyira idegesito butan provokativ minden szavad, de megis kell valaszoljak. Aaaa mert ez kiakasztott.
Csalados vagyok es ismerek nem csaladosokat es gyerek nelkul megoregedetteket es meghaltakat is es olyanokat akik nagyon keson kezdtek el gyerek utan kapkodni.
A boldogsag viszont nem ettol fugg.
Valaki egyszer meselte, hogy filozofia oran tanultak valakirol (bocs az eredete az egesz tanmesenek homalyba vesz igy 25 ev tavlatabol, de a lenyege ez volt):
Elindul egy csapat ember, hogy megkeressek a boldogsagot. Mennek mennek elernek egy retre es nehanyan azt mondjak miylen szep milyen csodalatos olyna boldognak erzem magam es ott maradnak. A tobbiek tovabb mennek, mert ok meg mindig keresik a boldogsagot. Aztan kiernek egy masik retre es egy reszuk felkialt. O ez valoban meseszep en itt boldog vagyok. Nehanyan azonban tovabbmennek. Ok azok akik utkozben erzik boldognak magukat es erre vagynakm
Szval lehet nagyon rosszul emlekszem, de amikor errol meseltek engem megfogott es segitett megerteni, hogy mindnekinek mast jelent a boldogsag. Te lehet egyedul vagy boldog es olyankor amikor ilyeneken elmelkedsz mint ez a sehova se vezeto kerdesed. Mas akkor boldog ha fuvel faval lefekszik, mas akkor ha szeretot tart, mas ha mar a 10. gyereket szuli, megint mas ha mergezi a gyerekeit. Szoval annyi felek vagyunk. Attol hogy van vagy nincs gyereke valakinek se nem lesz boldogabb vagy boldogtalanabb elete mashoz viszonitva mert nem mas eletet eljuk. Erted?
"Másrészről viszont pszichológiailag egy óriási tanulmány lenne egy gyerek. Olyan oldalát mutatná meg az életnek, amit már valóban nagyrészt elfelejtettem. Látni akarnám a szemében a felismerés csillogását, az őszinte érdeklődését a világ iránt."
És hány évig tart ez? Mert általában nem azt szokták a felnőttek lenyűgözőnek tartani, hogy a gyerekük felfedezi a kétismeretlenes egyenletet, hanem hogy tátott szájjal néz egy pillangót. Ha nem ölöd ki magadból a gyereket, te is rácsodálkozhatsz újra az életre.
Belőlem sosem halt ki a gyerek, viszont a naivitásom már igen. Emlékszem még, mikor őszintén hittem a csodákban. Ezt az őszinteséget hiányolom már a környezetemből, egy gyerek azért jó, mert őszinte.
28-as, nem tudom mi akasztott téged ki. Semmi provokatívat, sértőt nem írtam. Csak kérdéseket teszek fel, és feltételezésekbe bocsátkozom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!