Családos emberek, szülők! Boldog életet éltek?

Tehát a tény, hogy van gyereketek, garantálja az örök boldogságot, a lelki békét, a kiegyensúlyozottságot, és elégedettséget? Vibrál még szemetekben a gyermekkori lelkesedés, ég bennetek a tűz? Élitek a világotokat bárminemű káros szenvedélyek, bogyók nélkül?

Igazából azért kérdezem, mert én gyerekkorom óta csakis a saját boldogságomat keresem, nem pedig a társadalom szemében akarok mintapolgár lenni. Van egy sajátos jellemem, amit tűzön-vízen átviszek, és számomra csak az a fontos hogy saját magamnak megfeleljek, mindezt teszem úgy, hogy a lehető legkisebb mértékben sem ártok másoknak. A belső világomban élem ki magam, saját célokért küzdök, élek, és élni hagyok. Bár így ebben a formában én maximálisan elégedett vagyok az élettel, mégis motoszkál bennem valami így 30 évesen, hogy ezzel az életvitelemmel soha nem lehet gyerekem. Van egy szegmense az életnek, amit tán sosem ismerhetek meg. Káros szenvedélyek nélkül, kiegyensúlyozottan és fitten élek egyedül, ezért kérdezem a gyerekes szülőket: van bármi olyan a gyerekvállalásban, ami mindezt felülmúlja?