Bizonyára morbid a kérdésem, de beszélni kell róla: szerintetek miként lehetne arról beszélni szüleinkkel, hogy ha mégsem gyógyulás-túlélés amit a sors ránk szab, milyen temetést szeretne?

Édesanyámról kiderült, hogy daganatos betegséggel küzd. Jelenleg sebészeti és onkológiai folyamatok zajlanak, de egyik orvos sem biztatott minket, őszintén elmondanak mindent, elvégre egy volt kollégájukról van szó aki az adott kórházban közel 40 évet dolgozott betegek mellett. (Továbbá nővérem is két évtizede ebben a kórházban harcol.) Valamiért a mi családunk (főként szüleimmel ilyen a viszony) a nagyon mély problémákat nem beszéli meg kellő mélységgel (strucc politika?), ez a betegség is ilyen. Persze mindenki bízik abban, hogy felépülés lesz a vége a történetnek az örökre megmaradó sebek mellett, de én mindig több irányban gondolkozom felkészülve amire csak lehet… Egyébként is mindenkinek előbb-utóbb ezzel szembe kell néznie, valakit el kell majd temetnie, miként lehetséges erről beszélni, megnyugtatóan helyre tenni ezt az egészet?