-Jani- kérdése:
Bizonyára morbid a kérdésem, de beszélni kell róla: szerintetek miként lehetne arról beszélni szüleinkkel, hogy ha mégsem gyógyulás-túlélés amit a sors ránk szab, milyen temetést szeretne?
Figyelt kérdés
Édesanyámról kiderült, hogy daganatos betegséggel küzd. Jelenleg sebészeti és onkológiai folyamatok zajlanak, de egyik orvos sem biztatott minket, őszintén elmondanak mindent, elvégre egy volt kollégájukról van szó aki az adott kórházban közel 40 évet dolgozott betegek mellett. (Továbbá nővérem is két évtizede ebben a kórházban harcol.) Valamiért a mi családunk (főként szüleimmel ilyen a viszony) a nagyon mély problémákat nem beszéli meg kellő mélységgel (strucc politika?), ez a betegség is ilyen. Persze mindenki bízik abban, hogy felépülés lesz a vége a történetnek az örökre megmaradó sebek mellett, de én mindig több irányban gondolkozom felkészülve amire csak lehet… Egyébként is mindenkinek előbb-utóbb ezzel szembe kell néznie, valakit el kell majd temetnie, miként lehetséges erről beszélni, megnyugtatóan helyre tenni ezt az egészet?2020. aug. 17. 15:18
11/21 anonim 
válasza:
válasza:De nem is kell beletolni annak a képébe aki az életéért küzd-mert ku.rva szarul eshet neki.
12/21 anonim 
válasza:
válasza:Nem bele kell tolni a képébe, hanem alkalom adtán felhozni a témát.
13/21 anonim válasza:
válasza:Nem kell felhozni. Majd a beteg felhozza ha akarja, mindenki másnál úgy jön le, hogy már az illető halálára játszik. Nem tabutéma, de embertelennek nem kell lenni.
14/21 anonim válasza:
válasza:Nekem édes mindegy, hogy milyen lesz a temetésem. Nincsenek elképzeléseim, se elvárásaim. Rábízom a családra, hogy ők hogy szeretnének végső búcsút venni tőlem. A temetés az élőknek szól, nem az elhunytnak. Ezt már elmondtam a családnak, rosszul esne, ha betegen ezzel kéne foglalkoznom.
15/21 anonim válasza:
válasza:Nem embertelenség. Pont hogy az ellenkezője. A vegtisztesseg megadása fontos dolog. Tudni kell, mit akar a másik: elhamvasztani valakit, aki koporsós temetést akar, borzasztó.
Nem feltétlenül most kell előjönni vele, legalábbis nem az "anyu, hogy legyen a temetésed" modon
16/21 anonim válasza:
válasza:Hát én embertelenségnek venném. Jó hogy nem azt kérdeznék rögtön hogy mikor döglök meg végre.
17/21 anonim válasza:
válasza:Szerintem aki akar, az beszél róla. Nagyszüleim is megvették a helyüket egy alteplomban, hamvasztásos temetést akartak és ezt el is mondták. Aki meg betegen sem hozza szóba, azt nem kell megkérdezni.
18/21 Metionin válasza:
válasza:Az a baj, hogy ebben a családban minden ilyesmi tabu lehet. Szerintem erről sokkal célravezetőbb és lelkileg is kevésbé megterhelő még egészségesen, aránylag fiatalon beszélni. Kérdezőéknél is korábban kellett volna mert most már tényleg rosszul eshet a betegnek. Nálunk sosem volt tabu a halál, a szüleim elég korán nyilatkoztak hogy mit szeretnének, én magam először 8-9 évesen nyilvánítottam véleményt ezzel kapcsolatban. Kérdező, apukád mit tud erről, ő próbálta már szóba hozni valaha? Esetleg valami más apropón lehetne temetésről említést tenni és a reakcióból látnátok, hogy szeretne-e róla beszélni csak annyira fél hogy a "nem beszélek róla tehát nincs" taktikát alkalmazza, vagy van elképzelése vagy simán csak nem érdekli a dolog.
19/21 anonim válasza:
válasza:Sok távozóban lévő beteg amiatt nem beszél róla, mert a halál a hozzátartozók szemében tabu. Akinek napjai voltak hátra, az ő hozzátartozóit is láttam azon sopánkodni, hogy mit hadovál arról hogy mi meg hogy legyen akkor, "ha netán nem jól jönnének össze a dolgok". Mindenki tagadásban volt, őt leszámítva. Nagyon nehéz az ilyen embereknek nyíltan beszélni arról, amire bizony mindegyikük gondol egy idő után Hospice témában vannak elérhető füzetek a kommunikációról, érdemes olvasgatni őket.
Ha nem is vagy túl direkt, más módon éreztetheted, hogy számodra ez nem tabu, mellette vagy, nyitott szemmel-szívvel-füllel, és abban segítesz, amiben igényli. Ha orvos/gyógyszer kell, akkor abban. Ha más kifutásra kell számítani akkor a méltó és megnyugtató lezárásban...sajnos ilyen is van.
20/21 anonim válasza:
válasza:Papám kb 50 éves korában mondta a családban, hogy ha feketében temetik, kimászik. 30 évvel később mamám emlékezett rá, barna öltönyt kapott az utolsó útra. Aki azóta meghalt még a családban, róluk nem tudom hogy lett volna kívánság. Anyu nem akar kúszófenyőt, és gyémánt akar lenni (annyira illik hozzá igazi díva :D), apu csak annyit mondott, szórjatok szét a fenébe. Ez is valami útmutatás legalább. Én fa akarok lenni (emlékpark), legalább második körben legyen hasznom is a földnek. A fa ültetésekor (temetés) remélem lesz jó zene és finom koktélok, némi kaja állófogadás jelleggel. Ne sírjanak hogy jaj szegény xyka hanem inkább örüljenek hogy voltam, és ki tudja milyen jó dolgom lesz odaát. Ezt egyébként először akkor mondtam ki hangosan, amikor pár éve a szomszéd lakás kigyulladt, és mondhatni közelről meglegyintett a “halál szele”, nagyon sok apró véletlenen múlt, hogy gyakorlatilag egy kis fejfájással lettem túl a dolgon; utána szükségét éreztem valakinek beszélni róla. Előtte olyan távoli és elérhetetlen dolognak tűnt hogy meghaljak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!