Hogyan tudnám Anyát,, megváltoztatni" ?

Tudom, nem lehet megváltoztatni senkit nem is teljesen akarom, de nem tudtam értelmesebben megfogalmazni. 22 éves vagyok és azt tapasztalom, hogy anya egy manipulativ szülő. Apa 1 éve halt meg, azóta ketten vagyunk. Falun élünk, én egyetem miatt Pesten, de csak hétköznap, hétvégente mindig itthon voltam/ most meg egész nyáron. Nem vállaltam munkát, részben a jogosítvány miatt, részben garázs építés miatt de nagyrészben anya miatt. Mindig félt egyedül világéletében, apa nélkül meg főleg. Nem merek elmenni estére vagy akár napokra egyedül, mert megsértődik és bűntudatot kellt bennem. Ez a baráti kapcsolataimra is kihat, párkapcsolatom meg nem volt több mint 2 éve. Anya apa halála miatt kapott 1 éves szünetet a munkahelyén (táppénz pontosabban) de az lejárt és nem vették vissza, így végkielégítése van és apa után járó összeg, de nagyon ráférne a munka hogy lekösse magát. Pszichológushoz nem szeretne elmenni, azt hiszi bolondnak nézem. Fikazza az életem a barátaim, én mégse merek nemet mondani neki, mert öngyilkossággal fenyeget. Konkrétan teljesen kontroll alatt tartja az életem. Ha leülök vele őszintén beszélgetni annak kiabálás, sírás vagy a korábban említett öngyilkosság gondolatmenet lesz a vége. Egyszerűen nem lehet. Ha mégis elmegyek barátomhoz a szomszéd utcában szombat este 4-5 órára, annak 2-3 napos duzzogas és lelki terror a vége, ami rám legjobban hat. Amíg apa élt, már kezdtem elszakadni itthonról, volt életem, azóta nincs semmi. Bármit csinálok én jövök ki vesztesen, de 22 évesen diploma kapujaban munkatapasztalat nélkül, párkapcsolat nélkül nagyon kukában érzem magam. Leginkább tehetetlennek. Mindenki azt mondja üljünk le őszintén beszélgetni, hát leírtam mi az eredménye. És akinek nem voltak hasonló szülei, nem érhetik. Próbáltam ravenni, hogy találkozzon a barátaival (akiből nem sok van, kb 2) de azt se nagyon akarja, csak én vagyok neki a ,,mindene" ami persze megnagyobb terhet tesz rám. Ha felhozom hogy önállósodnék már, mártirkodás a vége. Hogy menjek nyugodtan, nem kell hazajönni többet, nem kell hívni se. A végletek között ugrál. Komolyan azt érzem, hogy talán 50 évesen elkezdhetem az életem, mert ötletem sincs hogy lehetne ezt a problémát megoldani.