Apák, hogy vagytok képesek elhagyni a saját gyerekeiteket?

Előző, akkor egy kicsit jobban leegyszerűsítem, amit írtam:

Nem kéne egyből mindenre ugranunk, és így talán helyet adnánk azoknak a kommenteknek, amivel ugyan nem tudunk azonosulni, de mégis őszinte, és egyfajta megértést adhat a másik fél részéről. Attól, hogy valamit megértesz, nem kell vele egyetértened. Attól, hogy valamivel nem értesz valamivel egyet nem kell fikáznod. Főleg itt gyakorin. Azt sem tudod, ki írja a hozzászólásokat. Lehet egy unatkozó kiskamasz, akit szintén elhagyott az apukája, lehet egy mentálisan sérült beteg, ha beleköttök, nem lesztek ti sem külömbek, és még a helyet is elveszitek azoktól, akik ugyan nem úgy gondolkodnak ahogyan ti/mi, de mégis a kérdésre válaszolnak. Remélem nem voltam elég összetett és átment a lényeg. Többet nem írok, sziasztok.

Ezt a sok undorító kommentelőt, de komolyan... És nem, nem vagyok terhes nő, se házas, párommal gyereket se akarunk, de tökéletes mintája ez a kommentfolyam annak, miért van tele a világ undorító, önző sz.rházi emberrel.

Nem a gyerek tehet róla, és bármilyen az anyja, hogy lehet egy gyereket az anyja miatt megutálni? Meg aki a gyereket döghöz hasonlította... Őszintén kívánom nektek: száradjon le a micsodátok!