Mai 40-50+ évesek, akik anno kaptatok lakást, esküvőt, pénzt a szüleitektől vagy otthon lakhattatok/vállalhattatok oda gyereket, ti ugyanezt a támogatást megadjátok a saját gyerekeiteknek?
Én úgy látom a saját családunk és a velünk egykorú (25-35 közti) baráti és ismerősi társaságon keresztül, hogy ez egyáltalán nem ez a jellemző. Az én nagyszüleim anno kaptak egy kis szobakonyhás lakást a családtól, onnan indultak, a gyerekeik kaptak telket, fizették nekik az esküvőt, az első baba még építkezés miatt mindenkinél a szülőkhöz/anyósékhoz érkezett meg, de a mi soron következő generációnk már szó szerint semmit nem kapott. Nekünk nem spóroltak, szó sem lehetett olyasmiről, hogy valakinek a párja odaköltözzön, sőt, még legyünk is hálásak, mert felneveltek...
De több barátunk is panaszkodott erre, van, ahol a szülőknek több örökölt lakása is van, egyet sem ad oda...
Ti adtok/adtatok legalább annyit a gyerekeiteknek, amennyit ti kaptatok? Ha nem, miért nem?
Nálunk is így van, de nagyon más a gazdaság, mint amikor a szüleink kezdték az életet.
Ettől függetlenül anyám anno örökölt a nagyanyjától egy parasztházra valót. Én is örökölhettem volna a nagyszüleimtől, csak azt anyám elherdálta. Szóval van baj a hozzáállással is.
Jah, bocs, én 32 vagyok, szal a kérdezett korosztályba tartoznak a szüleim.
1es
Én ugyan 25 vagyok, de megosztom a tapasztalataimat.
Szüleimet szinte semmivel nem tudták támogatni anyagilag, amikor fiatalok voltak. Munka mellett neveltek engem is és anyám még levelezőn is tanult mellette egyetemen.
Ellenben ők támogatták az egyetemi 5 évemet, adtak az esküvőbe és megadták az önerőt a lakásomhoz. Szerintem, aki tudja, hogy milyen nehéz segítség nélkül az annál jobban igyekszik adni. Én is így fogok a saját gyerekeimmel.
A legtöbb barátomnál szintén besegítettek kocsiba, esküvőbe, önerőbe.
Nem kaptunk, de vállalkozásból összejött annyi pénz, hogy fel tudtunk húzni sajátkezűleg egy háromszintes családi házat, amit eladtunk, mikor a nagyobbik lányom felnőtt és abból a pénzből kapott ő is. Mindkét gyerekem kapott lakást.
A nagyobbik kocsit is kapott, a kisebbik egyetemre ment, inkább abba szálltunk be, hogy addig eltartsuk, amíg tanul. Szerintem így tisztességes gyereket vállalni, nem elküldeni 18 évesen egy bőrönddel. Sokan csinálják így...
Más világ volt, és nem is volt ennyi válás. Anyám kapott nászajándékba egy lakást. Abban nevelkedtünk. Utána lett apámnak is örökségből. De eszembe se jutott volna számonkérni őket miért nem kapom meg a másik lakást. Ők azt ki adták albérletbe. Ennek ellenére nem voltunk gazdagok mert lettek problémák, apám meghalt. Azt gondolom higy anyám azért dolgozott egész életében hogy utána alig tudjin megélni. Mehetett volna nyaralni vagy még ki tudja mit a pénzből amit megérdemelt volna. Ettől függetlenül ideadta, elosztottuk a testvéremmel, és nagyon hálás vagyok érte. De nem vártam el.
Igazából a gyerekeknek szerintem nem szabadna számonkérni a szüleiket mit csinálnak a házukkal ha azok normálisan felnevelték őket. Itt azt olvasom sokszor, hogy sokan már az örökségen csámcsognak pedig a szülő még csak 50 körüli. Ez undorító. Ha lesz örökség lesz, ha nem akkor nem.
Itt most nem arról beszélek higy a szülő fizeti az albérletet amíg a gyerek tanul vagy egyéb dolgot. Tudom hogy nem csak a házról van szó konkrétan, csak ez mindig feltűnik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!