Miért lesznek szülök olyanok akik nem tudják/akarják rendesen elindítani a gyereküket az életben?

Jobb anyagi körülmények között vannak. Ezt irigyled?

Ez ellen nem tudsz mit tenni.

Szerintem a tudással te többet kaptál, mint az ismerősöd a havi 200 ezerrel. Mindegy, te tudod...

Amugy meg miért kellene a felnőtt gyereknek havi 150 ezret félretenni?! Nekem pl a fizetésem sincs annyi... :D

Mindenki más anyagi helyzetben van, neked ezt dobta a gép, ahelyett, hogy mást irigyelsz, próbáld meg a saját életedből a legtöbbet kihozni. A szüleid megajándékoztak az élettel, és sokaknak még arra sem jut, hogy kitaníttassák a gyereküket. Fordíts minden nehézséget és hátrányt a magad előnyére és küzdj, simán elérheted ezt te is, és te 100x többre fogod értékelni, mint az, akinek ez az ölébe hullott.

Az élet ráadásul hullámhegyek és völgyek sorozata, nem biztos, hogy az ismerősöd mindig ilyen jól fog élni. Szóval tanulj, dolgozz, és ne irigyeld másét.

Kérdező, ezt a provokáló kérdést már más is feltette előtted - vagy az is te voltál.

Mindenesetre tudod nagyon jól te is, hogy nem csak az a jó szülő, aki 50 milliós házakat tud venni a gyerekeinek. A másik meg, hogy amikor gyereket vállal egy általában huszonéves korai elején/közepén álló pár, honnan a csudából látnának szerinted a jövőbe, hogy mi lesz kb. 20 év múlva!?

Te most meg tudod mondani, hogyan fogsz anyagilag állni 2040 környékén, illetve hogy akkor milyen lesz az ingatlanpiac meg az egyéb életkörülmények? Előre tudod, hogy semmi katasztrófa nem fog történni (nem hal meg, vagy betegszik le senki, nem váltok el, nem veszti el valaki a most jól fizető munkáját, nem lesz egy beteg gyereked, stb., stb., stb.?)

Szerintem te is nagyon jól tudod, hogy iszonyatos butaságot kérdeztél, csak éppen puffogni akarsz, mert nem kaptál házat, és a szüleidet okolod...

Nem kötelessége a szülőnek havi 200-at utalni, ahogy ennyire kinyalni a gyerek hátsóját sem. Ők megtehetik, szerencsések, de alapvetően ez túl sok.

Nekem azért van lakásom, amiben apám a haszonélvező (itthon lakok), mert néhai nagyapámé volt a lakás, és még életében meg lett beszélve, hogy nem apámra, hanem rám legyen íratva, hogy apám halála után ne kelljen fizetni az átíratásért és foglalkozni az egésszel. Tehát nem mondhatni, hogy apám így tervezte a születésemet, hogy egyszer fixen az enyém lesz a lakás, hogy tudjon mit rám hagyni.

A szülők nem azért vannak, hogy elénk tegyenek már meglévő dolgokat, mert ez nem adatik meg mindenkinek. Taníttatnak, hogy elérhessünk valamit, ami reményeik szerint több lesz a sajátjuknál.

Most oké, van egy kislakásom, ami hatalmas segítség, de egyébként én is a nulláról indulok majd, ugyanis nem vagyok milliomos, apám sem az. Ha meg nem lenne ez a lakás, akkor se érezném magam máshogy, mert ugyanúgy fizetni kell.

100x jobb nulláról kezdeni, önerőből egy társsal, mint amikor alátesznek mindent, beüt egy krach, és az ilyen elsőként nyúl az öngyilkossághoz, mert azt hiszi, hogy semmit nem ér pénz nélkül mint ember. Küzdeni, kitartani, talpra állni egyedül meg végképp képtelen az ilyen ember egyedül, akinek minden alá van tolva papa-mama által.

Bárhová is kerül élete folyamán az ilyen gyerek bármilyen nehézségbe is mindig elbukik-mert nem tanították meg küzdeni a szülei.

Úgy hogy értelmes szülő, és értelmes gyerek nem fog ez miatt senkire sem irigykedni, hanem inkább egy szülő sajnálja az ilyen gyereket, mert a hétköznapi élet igen nehézzé válik az ilyeneknek amikor mama-papa megszűnik bankot játszani és a férje idősen lecseréli egy 20-as nőre, ő meg ott marad a 4 fal és a macskája között a csökkenő bankszámlájával.

Míg a másik nem egy viharon megy át, megerősödik, önállóan talpra áll, saját családja lesz és gondoskodik az idős szülei és a saját dolgai fölött.

Én sem kaptam lakást/házat, viszont engem is taníttattak. Nagyon hálás vagyok érte; az sem lehetett két fillér, hogy 24 éves koromig egyetemre jártam, és nem kellett mellette dolgoznom. Ezt szívesen adták, boldogok voltak, hogy megtehetik; az én sikerem az ő sikerük is volt. Az egyik osztálytársam matekzseni volt, de komolyan. Elképesztő tehetség. De nagyon szegény családban élt, nem tudta ezt az álmát követni. Sajnálom nagyon. De ő is hálás a szüleinek, mert érte is mindent megtettek, amit csak lehetett. Sajnos apukája korán meghalt; utána rosszabbul álltak sokkal. Ezt sem lehetett előre látni. Van ilyen.

Ha a szülők szeretik a gyerekeiket, és lehetőségükhöz mérten maximálisan támogatják, akkor nehogy már alkalmatlannak legyenek kimondva, mert nem kacsalábon forgó kastélyt adnak. :o

Nagyon undorító ez a hozzáállásod.