Mennyire vagyok rossz ember, ha nem szeretem a szüleimet? Muszáj szeretni a szüleinket?

Én szeretném szeretni őket, próbáltam is, de nem megy. Igazából ők se szeretnek engem, illetve nem tudnak szeretni. Valahogy pont úgy sikerült megszületnem és olyan ember lettem, aki nem okozott nekik sok örömöt. Próbálkoztam, de úgy látszik mások vagyunk, és amivel én akartam kedveskedni, az nekik nem számított. Sose értettem pontosan, hogy mit várnak el tőlem, hiába kérdeztem őket. Amikor szó szerint azt csináltam, amit ők kértek, akkor is csak kiakadtak, hogy nem tudok semmit se jól csinálni, még a legalapvetőbb dolgokat se. Állítólag önző vagyok, senkivel se törődök. Nem tudom, én tényleg igyekeztem, tényleg megkérdeztem őket, hogy hogyan lennék nekik elég jó, és tényleg próbáltam azt csinálni, amit mondtak. Kicsit félek, hogy tényleg egy utolsó senkiházi vagyok, mert nemhogy nekik nem voltam jó, még szeretni se tudom szeretni őket.