Én látom rosszul a dolgokat? Én vagyok rossz ember, hogy utálom a szüleim?

Sajnos vagy nem sajnos, de én utálom a szüleimet, mégpedig a következő okokból.

Apám már fiatal kora óta súlyosan idegbeteg, a leges legapróbb dolgoktól is ideges lesz, nem lehet vele beszélni és kérdezni se semmit. Csak, hogy egy példát említsek a "csodás" gyerekkoromból, egyszer volt olyan, hogy kicsit erősebben tekertem rá az üdítős üveg kupakját, hogy a szénsav ne menjen ki és amikor fater inni akart belőle egyből ideges lett, mert erősen volt rátekerve, ha a hűtőt 5 másodpercnél tovább tartottam nyitva szintén idegeskedés volt, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy teljesen apró dolgokon is idegeskedés volt, tehát képzeljétek el, hogy egy nap hány üvöltözés és idegeskedés volt minden féle szarság miatt. Másik "jó" tulajdonsága, hogy kérdezni nem tud, ha van valami baja inkább idegeskedik vagy csapkod, ahelyett hogy megkérdezni, hogy "nem láttad ezt az X dolgot mert nem találom" stb... Minden nap volt idegeskedés és csapkodás, üvöltözés. Így kellett felnőni utáltam otthon lenni, mert mindig csak a stressz ért gyerekként, emiatt nem 1 mentális maradandó betegségem is lett. Ennek fényében tényleg én vagyok a rossz ember, hogy utálom őt?

Vagy csak én gondolom úgy, hogy egy gyerek felneveléséhez egy jó hangulat, türelem, megbízható szülő és biztos anyagi háttér kell a többi millió apró dolog mellett még?