Hogyan tudom elkerülni, hogy most jöjjön meglátogatni minket a lánya?
A párommal majdnem 4 éve együtt vagyunk. Nekem van két gyerekem, neki egy. 9 éves és még sose volt nálunk (messzebb lakik). Mindig mondtam, hogy jöjjön, próbáltam vele jó kapcsolatot kialakítani, szerencsére sikerült is. Sajnos elég kétszinü már most. Az anyja olyanokat mond neki, hogy apának nem leszel sose olyan fontos mint a mostani kapcsolata és őt jobban szereti mint téged stb. Egyszer már leültünk vele erről beszélni, megértette, azóta megint ok volt minden. Majd egyszer elmentünk 5en (párom+gyereke+én+2 gyerekem) és mivel mind a három lány próbáltam őket még jobban össze kovácsolni. A nagy már kiskamasz, őt annyira nem érdekli más gyerek. Van mikor a tesóval játszik és olyankor a párom gyereke azt mondja, hogy nem játszanak vele a csajok. Pedig ez nem igaz, hanem csak féltékeny azért mondja ezt. Akkor a lányomnak szóltam, húzza feljebb a nadrágot, mert kint van a bugyija...már a gyerkőc az anyjának azt mondta, hogy NEKI azt mondtam, hogy lehúzom a nadrágját, hogy legyen kint a bugyija...
Szóval iszonyat szarkavaró. Az apja persze védi meg szeretné hozni. De az utobbi hónapok amiket lemüvelt velünk, nem tudom félre tenni, hiába gyerek. Az apja miatta (meg az az exe miatt) már nyugtatót kellett beszedjen, mert hergeli az apja ellen, a gyerk meg a telefonba sír és hibáztatja az apját, olyanokért amihez köze sincs, csak anuyka úgy adja elő neki.
Mielőtt elitéltek, hogy gonosz mostoha stb....én angyon azért voltam, hogy jöjjön, meg nagycsaládlegyünk, de csak a vita van miatta. Persze az én gyerekeim is foylamatos vita források, de én őket helyre rakom. Viszont a párom gyerekére nem lehet egy rossz szó sem, mert elsírja magát, akkor meg a párom sértődik meg rám...
Most meg nyári szünetbe hirtelen jönni akar több hétre a gyerkőc. Mondtam a páromnak, hogy ez most nem jó ötlet. Nem tudom hogyan fogom a szabadságomat megoldani, a gyerekeimmel való "nyári szünetet". Szeretnék velük lenni "más gyerek nélkül". Nagyon bunkó vayok? Annyira nagy feszültséget okozott nálunk ez a karantén is, hogy össze vagyunk zárva. Mi ketten is folyamatosan veszekszünk minden szaron. Nem akarok még most ide senkit. Majd ha rendeződik minden helyzet, akkor felőlem jöhet, de én is olyan lelkiállapotba vagyok most, hogy egyszerüen nem tudok elviselni senkit körülöttem. Most a párom éppen a gyereknél van 3 hétig. Mondtam hogy menjen felőlem nyáron ő hetekre. De nem szeretném, hogy most ide jöjjön.
Szerintetek nagyon gáz vagyok? :(
Bakker, 4 év után először lenne az apja új otthonában. Neji nincs köze hozzá, hogy a ti kapcsolatotok a karantén alatt feszültté vált. Nem is attól fog rendbe jönni, ha nem megy.
Elhiszem, hogy neked most nincs kedved a párod gyerekéhez. De a te gyerekedhez sincs mindig kedve a párodnak, mégis egy fedél alatt él veletek évek óta.
Még olyan is lehet, hogy a lánya tartósan veletek akar élni. Ezt jobb, ha elfogadod. Különben csak újabb feszültség forrása lesz.
2/4 igen 4 éve. mert az elején nem eröltettük nyilván. mi voltunk többet a páromnál, tehát találkozások nyilván voltak. Viszont mikor már úgy láttuk eljött az ideje, akkor mondogattuk nkei, hogy jöjjön, de nagyon nem mennek sehova. Se barátnője se rokon semmi. Sose mennek anyukával sehova. ha szülinapizsúrra meghívják, oda is csak akkor megy, ha anyja megy vele. játszótéren ha vagyunk, játszik, de ha már jönnek idegen gyerekek, menne haza. tehát nagoyn enhezen mozdul ki...küldtünk neki képeket, mutattuk hova tudunk elmenni kirándulni stb. aztán mikor már kezdte mondani az anyjának, hogy lehet jönne, akkor azt mondta neki anyuka, hogy nagyon messze van (200 km) és nehogy valami baleset legyen, és együtt nézték a hiradót, hogy lássa milyen balesetek szoktak lenni. utána persze nem akart jönni, mert mondta hog milyen balesetek vannak :/ sokáig nem volt téma, most megint mondja. a páromnak sincs kedve a gyerekimhez ez tény. de nem fogtam pisztolyt a fejéhez. mondtam neki, hogy nem kelll "elviselnie" őket. se engem. ő egy komplett családot kapott, én meg havi 1x (se egy gyereket). a gyerekeim teljesen más habitusok, mondja is a párom, hogy sajnálja, hogy az övé nem olyan. szóval itt most nem újjalmutogatás van meg ilyesmi. tisztába vagyok, hogy ő mit kell elviseljen. a lánya biztosan nem fog tartósan velünk élni. ez is volt már téma. én mondtam páromnak, hogy szeretném ha a 3 lány tök jóba lenne, én lennék a jó fej barátnője, a kisebbik lányommal együtt járnak majd bulizni meg a nyári szüneteket majd itt tölti. de akármennyire próbáltam "normális" családi állapotba terelni ezt a kis mozaikot, semmi értelme, mert párom mondta, hogy sose lesz ilyen, mert a gyereket teljesen befolyásolja az anyja és az anyja engem utál. nem azért utál, mert miattam lett vége, még csak nem is találkoztunk. csak mikor neki már több kapcsolata tönkre ment, addig a páromnak én vagyok az első a válásuk óta (2 évig volt egyedül) és boldogság és szerelem van. és még a gyerekek is szeretik, meg az ő gyereke is engem. persze hogy bántja az exét.
3/4 nem gyülölöm. tévedésbe vagy. miért kell mindig arra gondolni, hogy a férfi új párja utálja a párja gyerekét? ez nem igaz. elfogadom mint ő az enyémet. igen össze köti a gyerek az exével, ugyanúgy mint engem a gyerekek az exemmel. ezzel tisztába vagyunk mindketten. butaság mindig arra gondolni, hogy féltékenység van a háttérben. ott talán igen, ahol csak az egyik félnél van gyerek. de ahol mindkettőnek van gyereke, az már szívósabb és tapasztaltabb.
4/4 ez így van. meg ellenem. ezt a párom szülei is mondják, hogy ne foglalkozzunk egyikkel se. de hát a páromnak a gyereke, nem hagyhatja. sőt sose beszel ellene. most sem. csak most az időzités nem jó. viszont ha nem tesz "eleget" a gyerek kérésének, akkor az panaszkodik anyukának, anyuka meg jól letolja apukát és még be is mártja jól a gyereknél. meg majd megint ellene beszéli. hányszor volt úgy, hogy berágott a páromra, majd hirtelen a gyerek se akart vele beszélni telefonon/videón. ha meg akart valamit az ex, akkor meg egyből hívta az apját, rá pár napra meg tényleg szívességet kért vagy pénzt az ex. de viideón is látszik, hogy ha beszél az apjával, akkor mindig nézi az anjyát hogy mit mondhat mit nem. szörnyü.
5/7 sokat beszéltünk már róla. de mintha nem is érdekelné, hogy én mit akarok. csak az zavar, hogy nekem is van exem,
neki is van élettársa. ott mükődik az ilyen. exemnek nem a feladata megoldani pl a nyári szünetet a gyerkeeknek. van családja (még nicns közös gyerek),
de úgy gondolom első sorban azokat a gyerkeeket kell "megoldani" utána a sajátját. mivel hogy nekem is van "másik " családom, így a párommal kell
megoldanom a helyzetet, nem az exnek. de a páromnál ez teljesen máshogy mükődik, mert ugrik rögtön, mi meg szarba vagyunk hagyva. mint most is, hogy nem szeretném hogy jöjjön, mert a gyerekeimmel és vele (vagy nélküle)
szeretném azt a pár hetet kiélvezni. a gyerekeimre akarok koncentrálni, nem az övére. iszonyat sok energiába van a lánya. az enyémek is. de rájuk rá szólok, nála meg csak nyelek és nyelek. nem érti meg. MOST NEM. máskor jöhet
Kicsit hasonló helyzetben voltam én is a férjem fiával és az anyával kapcsolatban. Egy-két bepróbálkozás volt, de mi megbeszéltük itthon, hogy nem vesszük fel a kesztyűt. Tökmindegy, hogy mit mondtok a gyereknek ti vagy az anya, ő úgyis tudja, hogy mi a helyzet. Nálunk hiába állított valótlan dolgokat a gyerek anyja, a fia magától rájött az igazságra. Harc nélkül is megértette az anya, hogy nem tud harcolni, ha nincs kivel.
Fordítva is igaz, hiába mondod a kislánynak, hogy elfogadod őt, ha nem így van, azt érzi rajtad. Nagyon érzékenyek a gyerekek, egy pillantásodból kiolvassa, ha nem tűröd őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!